Mit csináljak, hogy elfogadjanak?

27/L vagyok. Két éve nincsen párkapcsolatom.

Egyedül élek, és folyamatosan azt a visszajelzést kapom, hogy milyen hülye vagyok, amiért nem házasodtam meg. Folyton belémrúg valaki, amiért nincsen gyerekem, férjem.

Az igazság az, hogy volna kivel összejönni, de nem érzem úgy, hogy a kapcsolat hozzátenne az életemhez. Nagyon szeretném, ha a valamikori párommal jókat tudnánk beszélgetni, vagy ha mondjuk meg tudnánk osztani a munkát. De a körülöttem lévő férfiak erre nem képesek.

Nem szeretnék úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy azt érzem, hogy a párom folyamatosan gondoskodásra szorul, vagy hogy nem tudok tőle segítséget kérni (például, hogy segítsen felemelni valamit, vagy jöjjön el velem a boltba, ha sokat kell vásárolni).

Folyton azt hallom, hogy béna vagyok, biztosan nem akarok alkalmazkodni, vagy túl nagyok az igényeim. De úgy érzem, én jól megvagyok egyedül, és nem tudom felvállalni, hogy úgy alkalmazkodjam valakihez, hogy nekem semmi sem jó benne.

Vannak persze rossz tulajdonságaim: nehezen viselem, ha valaki nyafog, vagy ha nem csinál meg valamit, csak azért, mert az kellemetlen vagy fárasztó. (Volt egy olyan kapcsolatom, ahol a srác ezerszer elmondta, hogy kövér és nem talál munkát, én pedig a végén kifakadtam, hogy "akkor járj el futni, és keress" - sajnos ezeket a szituációkat nem tudom jól kezelni.

Szerintetek mit kellene tennem? Be kéne adnom a derekamat, aztán hátha alakul valami? Adjam lejjebb az igényeimet? Vagy próbáljam elfogadtatni magam egyedül?