Egy 30 éves férfi inkább lakjon egyedül minthogy a szüleivel és ezáltal félre tudjon pénzt tenni a jövőre?

Én élvezem a szülőktől külön élést, de ehhez biztos hozzájárul a szüleimmel való kapcsolatom is. Külön háztartásban jobban kijövünk, mint egy fedél alatt. Igaz ugyan, hogy anyám hónapokig próbálkozott még a költözésem előtt és után, hogy adjam el a lakást, bizniszeljek, adjam ki albérletnek, és maradjak ott velük. Hajthatatlan voltam, jobb így nekik is és nekem is, nyugodtabb vagyok, amióta nem élek velük. Most már megszokták, de majdnem egy évbe telt ezt megemészteniük azóta, hogy kiszemeltem a lakást. Soha többé nem akarok szülőkkel együtt élni, sem az enyémekkel, sem leendő anyósékkal.

Nem járnék olyan emberrel, akinek nincs igénye vagy megoldási sémája arra, hogy harminc évesen (!!) ne otthon lakjon anyucinál. A kifogások nem érdekelnek. Ha nőként meg tudtam oldani 18 évesen, akkor férfiként elvárnám, hogy harmincra megtalálja a módját.

Külföldi meló, akár mosogatás is, kint legalább megfizetik, 5-6 szezon, az annyi mint 5-6 év ugye, ha tud spórolni az ember,akkor megvan egy kisebb lakás ára, vagy csak minimális kölcsönt kell hozzá felvenni. Én voltam kint Angliában 8 hónapot, ott nem tudtam olyan sokat félretenni sajnos,mert költöttem, haza is adtam néha pénzt, a szezon se ment úgy,ahogy kellett volna, aztán Ausztria, ott már többet megtudtam takarítani. Hazajöttem, felrántottam 4 milkát a banktól, van egy kis lakásom,aztán eléldegélek benne. Fizetem a lakáshitelt, ami olcsóbb, mint egy albi, meg ugye, ha letelik,akkor 100% enyém a lakás, egy albérletnél viszont mondhatják,hogy bocs ekkor és ekkor menni kéne mert eladom a lakást. Az igaz viszont, hogy ezt az utat segítséggel tudtam végig járni, meg szerencsém volt. 28 éves koromig én is mamahoteleztem, költöztem volna hamarabb is, csak nem volt lehetőségem. Lett volna egy munka, szállást is biztosítottak volna, csak ugye én hülye hagytam magam lebeszélni a szomszéd asszony, és anyám által. "Jaj, Dunántúlon minden sokkal drágább, mint itthon, ne menj!" Az "itthon" az Borsod megye volt. Érdekes, most Székesfehérváron vagyok, de nem veszem észre,hogy minden drágább lenne. Legalábbis úgy ahogy kijövök a nevetséges fizetésemből.

Hát igen ez más helyzet, én azért is mentem ki, mert ami szakmákat tanultam egyikhez sem értek, meg nem is érdekel annyira, 14 évesen pályaválasztás: Villanyszerelő szakma érdekelt volna,de nem indult,mert kevés volt a jelentkező, legalábbis a helyi szakképző iskolába, így marad az,ahova a többiek is mennek. gyakorlat az ugye maszek vállalkozónál volt,ahol a kedves segédeknek az volt a felfogása, hogy őket szívatták tanuló korukban,akkor ők is szívatnak másokat. Ha vissza lehetne forgatni az időt, akkor inkább tanulnék, vagy sebésznek mennék,vagy szülész orvosnak. Világra segíteni egy új életet, az szép lenne :)

Azokról a nőkről, akik emiatt kritizálnak, gyakran kiderül, hogy a szüleik fizetik az albérletüket vagy ők fizetik ugyan, de azért "elfogadják" a szüleik anyagi támogatását. Ami szerintem semmivel sem jobb, sőt.

"csak attól félek, hogy ha visszajönnék és szeretnék elhelyezkedni a szakmámban, akkor hogy magyaráznám meg azt az x évet, amit kint takarítással és mosogatással töltöttem? " - Nem vagyok ugyan jogosult ilyen dolgokban dönteni, de én többre becsülöm azt, aki kimegy mosogatni meg takarítani, mint aki itthon vakarja a fenekét munkanélküliként évekig...

Én magam hoztam össze a saját lakásomat hátszél nélkül és büszke vagyok arra, hogy egyedül elértem, ha valaki ítélkezik ismeretlenül, mert ő erre lusta volt, vagy inkább elbulizta huszonévesen a pénzét, tehet egy szívességet, én ezért a szintért kőkeményen megdolgoztam és nem adom alább...

17: Istenem... mondtam egy szóval is, hogy munkanélküli vagyok? Szép kis projektálás, mondhatom.

Gondolatolvasó nem vagyok, de csak hogy tudd, egy rakás ilyen nyafogóbajnok van...