Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nehéz természetű és független emberként mennyire nehéz családot alapítani?
Nem a szüleim neveltek (de egyikükkel jó a kapcsolat). Mindketten nehéz természetűen, különösen az egyikük, másikuk kevésbé. Sohasem volt működő kapcsolatuk.
Nálam:
Furcsaság:
Külsőre elsőre nem feltétlen tűnik fel, de kb. fél óra beszélgetés után igen. Tudjátok, a tipikus furcsa emberek, akikről a legtöbb ember véleménye egy szóban: "furcsa". Szokatlan dolgokról van véleményünk, szokatlan véleményünk van, nehezen emészthetőek vagyunk, különös szóhasználat, esetleg furcsa öltözködés, szokatlan érdeklődési körök.... Ezek jellemzőek rám!
Függetlenség:
Az az ember vagyok, aki nem tud unatkozni. Sportolgatok, ezer dolog érdekel, így mindig van ötletem, mit írjak a google keresőbe vagy milyen fórumot olvasgassak. Emellett néha rajzolgatok, fotózom is.
Elvagyok egyedül (akár pl. teljesítménytúrán is). Az az ember vagyok, akit nemhogy nem zavar, ha pár óráig nem szól hozzá senki, hanem egyenesen ezt igénylem.
Ha baráti program van, extrovertáltként viselkedem, sokat beszélek, ötleteim vannak, programokat kezdeményezek, pörgök - nem egyszer pörögtem túl magam, ezen dolgozom már pár éve :D Viszont hazaérve kell pár óra csend, nyugalom, én és a gépem, az íróasztalom.
Amúgy egyetlen komoly párkapcsolatom egyik nehézsége számomra, hogy minden nap több órára találkoztunk, és mivel jellemzően mindketten ráértünk, ezért a heti 7 napból 3-4 napon kb. egész nap. Arról álmodozom, hogy egy légtérben valakivel lenni, akivel szeretjük egymást, de csak egymással foglalkozni ennyit... felér egy fojtással számomra.
Mindezek ellenére a családról álmodozom, nekem is legfőbb célom az!
Így lesz, akinek kellek?
Mennyit kell még dolgozni magamon?
24/L
válasza:Hasonlóak lehetünk, bár én kicsit már tompultam.
23/F
válasza:Ezzel én is pont ugyanígy vagyok. Annyival vagyok előrébb, hogy volt szerencsém együtt élni a párommal anno, aki nagyon jól tudta kezelni a "magányomat", annál is inkább mert ő is szeretett egymagában hódolni a szenvedélyeinek. Jól kiegészítettük egymást, sokat lógtunk együtt, mivel együtt éltünk, még is mindkettőnknek megvolt a maga élete. Szerintem ez egy tök jó dolog és elhiszem, hogy létezik olyan párkapcsolat, amiben meg lehet találni a tökéletes egyensúlyt.
Egyszerűen magadhoz hasonló párt kell találnod.
válasza:Fura lehettél. Vagy. Nah és. :) Én mindig is szerettem a különleges furákat.
23/F
válasza:Nem zavar engem az ilyen reakció se :)
Bár örülnék, ha mondjuk pont gyakorit olvasna egy 30-40-50 (?! :D) éves emberke, és pont megtalálná a kérdésemet és megnyugtatna vagy épp leírná, neki miben kellett változtatnia, milyen útja volt.
Vagy akár egy akárhány éves leírná.
Vagy más tapasztalatát leírná.
Ha már álmodozást említettem a kérdésben :D Itt van egy álmodozás.. :D
De az eddigi reakciókat is köszönöm! :)
válasza:#6-os, itt vagyok, ha már hívtál.
Ne aggódj (olyan nagyon)
" Szokatlan dolgokról van véleményünk, szokatlan véleményünk van, nehezen emészthetőek vagyunk, különös szóhasználat, esetleg furcsa öltözködés, szokatlan érdeklődési körök." - ez kifejezetten vonzerő, bár nyilván attól is függ, miféle szokatlan dolgok.
Ez is jó pont: "Az az ember vagyok, aki nem tud unatkozni." - a gyerekeimnek szoktam mondani, ha megtudom, hogy sötét szobában egyedül ébren egy percig is unják magukat, agyon is csapom... Azért vannak a gondolataink! :D
Ez egy zavaros mondat, azt jelenti, hogy a megfojtásról álmodozol???
"Arról álmodozom, hogy egy légtérben valakivel lenni, akivel szeretjük egymást, de csak egymással foglalkozni ennyit... felér egy fojtással számomra.
A család olyan valami, ahol nem kell 0-24-ben összezáródni valakikkel, viszont kevés rá a befolyásod, hogy mikor igen, mikor nem.
Ha a gyerek felsír éjszaka, vagy amikor meditálnál, akkor annak annyi.
Ha képes vagy kevesebb fontosságot tulajdonítani magadnak... akkor nyugodtan.
Köszönöm a választ!
Na szóval...
Ugye írtam, hogy a komoly párkapcsolatomban gondot jelentett számomra, sok volt és fojtogató, hogy minden áldott nap, a hét felében több órát - lényegében az egész napot -együtt voltunk, beszélgettünk, közös programot csináltunk.
Ehhez képest vágyom egy új kapcsolatra, de az a gond, hogy ennyit együtt lógni számomra fojtogató lenne.
Viszont vágyom az együttélésre, ahol egy légtérben vagyunk (=egy szobában), néha egymáshoz szólunk, de nem feltétlen foglalkozunk egymással körülbelül minden szabadidőnkben.
Ezt akarta jelenteni a zavaros mondatom! :)
Nagyon nem a minőségi idő a szeretetnyelvem! :D
Sötét szobában egyedül én se unatkozom. Alapvetően emiatt is vagyok lassú elalvó, de ha úgy fekszem le, hogy valami még foglalkoztat (ugyanakkor már aludni kellene), akkor ennek lőttek :D
"Ha a gyerek felsír éjszaka, vagy amikor meditálnál, akkor annak annyi"
Hát ez az aggodalmam. Ezt otthon vettem észre, hogy nehéz. Ha épp olyan kedvem van, hogy egy lakatlan szigeten érezném magam jól, ugráltatásnak és piszkálásnak érzem, ha akár hozzám szólnak. Mondjuk talán szülőkkel, nagyszülőkkel, nevelőszülőkkel nehezebb, mint saját házastárssal és gyerekekkel. Talán. Remélem :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!