Miért van az, hogy az elutasított nők nem utálják a férfiakat, míg az elutasított férfiak utálják a nőket?

de örülök, hogy megtaláltam ezt a kérdést, tegnap nem volt idom.

En magamat az átlag feletti, jóképű kategóriába teszem. Nem az tipikus szépfiú, de azert nem panaszkodhatom. Amikor pl egyedul vagyok, mint például most, ahogy egy férfihoz illik kezdeményezek, probalkozok, mert ugye az akármilyen időket is élünk ez a mi feladatunk. Csak ebbe a hónapban kaptam 9 darab elutasítást. Nem bunkó módon, (mert ha intelligensen közelítek meg egy not, akkor nem fog bunkó módon lekoptatni.) de azert visszautasított, hogy neki nem felelek meg.

Kérdem en, kedves hölgyeim, ti hany ev alatt gyujtotok be 9 elutasítást?

Egy kicsit megtudom érteni, azokat, akik ebben a cipőben járnak, es veszik a bátorságot es megkérdik 101szer is a lányt, es mar borítékolják, magukban, hogy ugyis visszafog utasítani. De akkoris megkérdik. Az emberek nagy többsége egy kibszott egy hónapos diétát nem tud végig csinálni, mert annyi akaratereje sincsen. Nem hogy a sorozatos el utasítások utan meg mindig próbálkozzanak. Valószínű az egyetlen oka, hogy en nem vagyok nogyulolo, hogy az elso barátnőm megszant es összejött velem, mert abból a kapcsolatból tanultam meg, hogyan kell, a nőkkel viselkedni, addig halvány lila gozom sem volt, mert ezt nem tanítják az iskolában, pedig akkor mar felnőtt voltam.