Hogy tudnám kompenzálni a hiányosságomat, javítani rajta?

Én alapjába véve rühellem ezt a "friendzone" kifejezést, de mindegy, most nem ez a lényeg. :)

Ha magamból indulok ki, akkor azt mondanám, hogy egy lány akkor tekinti inkább sima "haverjának" a srácot, ha nem érez iránta vonzalmat. Én sokszor vagyok úgy, hogy vannak olyan fiúk, akik belsőleg, stílusban, mindenben passzolnának számomra egy kapcsolathoz, de azért marad csak haverom és nem szeretném mélyebbre fűzni a viszonyt, mivel képtelen vagyok vonzalmat érezni irántuk, márpedig az nyilván szükséges egy kapcsolatban. Eddig egyébként csakis a megismerkedés első 20-30 percében tudott kialakulni bennem vonzalom, ha addig nem, akkor már veszett ügy. Szóval én úgy gondolom, hogy a nyitás, az ismerkedés legeslegelső fázisai a legfontosabbak abban, hogy vonzódni tudjak. Ehhez viszont számomra a pasi egész lénye kell, a magabiztossága, intelligenciája, humora, stílusa, és sármja.

Oké, akkor elárulom neked, hogy egy nő saját maga által megfogalmazott párkapcsolattal kapcsolatos megállapításait mindig fogadd erős szkepticizmussal.

Nem azért, mintha be akarna csapni, hanem mert saját magának is hajlamos hazudni az egyszeri nő.

Viszont jelen helyzetben a 11-es pontosan azt írta le, amit én, csak a saját szemszögéből.

A barát/pasi kérdés élesen elválik egy ponton. Hogy mikor, nem lényeges, sokkal inkább az, hogy te melyik státusz felé mozogsz a szavaiddal, cselekedeteiddel, testbeszédeddel.

Lehet, ezért leveszik rólam a keresztvizet, de amikor a csajt romantikus szándékkal(ezt az eufemizmust...) közelíted meg, kerülnöd kell az egyenrangúságra és a polkorrektségre való törekvést.

A nők alapvetően a potens férfiakra gerjednek: akinek mindig van önálló véleménye, a társaságban is tud szerepelni, aki vicces, aki tud agresszív is lenni, aki mer és akar is ütközni a világgal.

Aztán vannak a srácok, akik empatikusak, megvannak a periférián, inkább követnek, mint vezetnek, akik segítőkészek és nem szeretik hallatni a hangjukat.

Egyértelmű a hozzárendelés, hogy melyikkel akar dugni és melyikkel akar dumcsizni az élet nagy dolgairól a nő.

A te gondod az, hogy egyértelmű, hogy melyik a te szokásos szereped és már tudod, hogy melyikre kéne váltanod.

Amúgy mellékesen jegyzem meg, hogy nem a többi hímmel szemben kell érvényesülnöd. Lehettek két dudás egy csárdában, sőt egy adott társaság minden hímje lehet poénos, határozott, szórakoztató együtt is és akkor minden bugyi nedvesen tár nyugovóra. Ez nem jelenti feltétlen az agressziót, ahogy az életben szinte alig bármiből lesz az.

A nőnek azonban kell a tudat, hogy ha bunyóra kerülne sor, te nem a logikus és következetes menekülést választanád, hanem altruista módon akár az életedet kockáztatva is megvédenéd.

Ismétlem, hogy a tudat kell neki, nem pedig a véres kard...