Szeretnék is pasit meg nem is. Normális ez?

20 éves nő vagyok, de még egy igazi párkapcsolatom sem volt. Csak ismerkedés, sokáig egy fiúnak sem engedtem , hogy megpusziljon, megcsókoljon, megfogja a kezem.. és legtöbbször , ha alakult is valami én futamodtam meg. 3 hónapja volt egy 1 hónapi ismerkedésem, Ő már megfoghatta a kezem, megcsókolhatott, és kihasznált, átvert.

Aztán alig 4 hete egy másik srác majdnem megerőszakolt. (részeg voltam).

És azóta utálom az embereket, pasikat. Akarok is pasit, meg nem is.Azóta lett volna lehetőségem ismerkedni, de megtorpantam, és nem akarom.. de mégis. De félek valamiért. Nem tudok bízni, elfogadni, szeretni.. Gyűlölöm magamat és az egész világot, mindenkit. mindennap megakarok halni... már esélytelen ,hogy boldog legyek valaha is.

Ez normális ugye? Csalódások után mindenki így érez? Én nem egy hosszú kapcsolaton vagyok túl.

Kérlek titeket, hogy rosszindulatú válaszoktól kíméljetek meg, csak az írjon, aki tud valami hasznos tanácsot adni, vagy választ adni a kérdésemre!

Köszönöm.