Miért hagyom neki újra és újra, hog kihasználjon?

Mert hülye vagy. Erre mit lehet mondani? 10 év múlva visszasírod majd azt az időt, amit az érte való sopánkodásra szántál, de akkor már késő lesz, szóval most kéne változtatni, de nem teszed mert hülye vagy, akkor ne is panaszkodj itt.

Mindig mondom, ide az jöjjön panaszkodni, aki hajlandó is változtatni. Te hajlandó vagy, vagy csak a rinya megy?

Felismerted, hogy "hülye" voltál, innen már csak fél lépés változtatni a dolgon.. Kizárólag akaraterő kérdése, visszaírsz-e, ha keres.

Írd meg neki egy levélben (fontos, hogy ne indíts párbeszédet), hogy miért nem akarod ezt folytatni, tisztán, egyértelműen, jelezd azt is, hogy erre már nem vársz választ, ugyanis sokszor lefutottátok ezeket a köröket, majd tiltsd le (ha már nem bízol magadban annyira, hogy ne válaszolj, ha keres).

Utána töltsd ki azt az űrt, amit a beszélgetéseitek hiánya okoz valami hasznosabbal. Lógj a barátaiddal (ha nem igazán vannak, próbálj meg ismerkedni ebből a célból), foglalkozz a hobbiddal (ha nincs, ideje találni egyet, azt pedig úgy lehet a legjobban, ha kipróbálsz érdekesen hangzó dolgokat, és rájössz, mi tetszik annyira, hogy komolyabban foglalkozz vele), munkáddal, sportolj, kirándulj, olvass.

Önbizalomnövelésre a legjobb, ha kitűzöl magad elé célokat (először apró, elérhetőket) és dolgozz azon, hogy "kipipáld" őket. Ezek a kis sikerélmények segíteni fognak abban, hogy később az egyre nehezebb dolgokkal (szép fokozatosan) is megbírkózz.

Esetleg vond el a belső fókuszod önmagadról és foglalkozz másokkal magad helyett - félre ne érts, ezt nem úgy értem, hogy egoista lennél (véletlenül sem gondolom ezt az írásod alapján), hanem, hogy labilis lélekként valószínűleg sokat foglalkozol a belső világoddal, az érzéseiddel, a komplexusaiddal és problémáiddal. Ezeket kicsit szorítsd háttérbe és helyezd perpektívába az életed - erre például nagyon jó dolog az önkénteskedés.

A felismerés volt az egyik legnagyobb és legfontosabb lépés, szuper, hogy ez megvolt, de még vár rád munka bőven. Végigjártam ezt az utat jómagam is, ha szeretnéd, szívesen beszélgetek veled/segítek neked privátban, ha úgy gondolod, hasznod lenne belőle, dobj egy üzenetet :)

a megoldáshoz önismeret kell, aztán akaraterő és megtalálni a helyes utat.

van egy csomó önsegítő és egyéb könyv a témában, meg a női magazinok és a net is tele van ilyen tanácsokkal, amik segíthetnek, ha sikerül őket megfelelően értelmezni és hasznosítani.

drágább, de sokkal erdedményesebb lehet egy jó pszichológus, aki kifejezetten a te problémáiddal foglalkozik és segít megtalálnod és kezelned a problémádat. a munka ekkor is rád marad, de lesz melletted valaki, aki támogat, segít, ha kell terelget és ösztönöz téged a siker felé vezető úton...