Miért van ilyen gondolatom? Hogy jutottam el idáig?

Tudom mire gondolsz csak picit rosszul vizsgálod.

Először is a boldogság csak belülről jöhet. Azt sem ember sem kapcsolat sem tárgy semmi nem tudja megadni. Viszont ha ez a boldogság megvan és keresel egy hasonló embert aki szintén boldog, a párkapcsolat egy remek aspektusa az életnek amit érdemes kipróbálni.

Sajnos sokan keresnek valakit akivel összejöhetnek, hogy akkor majd nem lesznek magányosak vagy letargikusak vagy akármik. Ez nem így működik. Ott nyilván mérgező az egész.

Annyiban igazad van, hogy sok esetben az ember belemenekül a kapcsolatba, mert nem képes egyedül boldogulni. Nem képes önálló lenni, folyton bizonytalanság mardossa, és azt hiszi, egy párkapcsolat majd megoldja minden problémáját, varázsütésre. Na ezek azok a kapcsolatok, amik rendszerint tönkremennek. Ha valaki együtt van, valaki mással, akkor ott bizony leszbek súrlódások, és a másik személyiségével, gondjaival is számolni kell. Nem beszélve önmagunkról.

Egy jó kapcsolat 2 teljes mértékben életképes ember közt jön létre szerintem. Ahol a másik nem egy eszköz, hanem társ. Egy társsal messzebbre lehet jutni, és sokkal könnyebben, mint egyedül. Nem azért, mert önmagában az illető nem lenne képes elérni azt, amit akar, de sokat hozzátesz, ha valaki hazavár este. Ha van kihez szólni, van, aki megért, melletted áll, támogat. És vica versa. Nekem feldobja a kedvemet, ha párom sikereket ér el, még inkább, ha én segítettem neki tanulni, vagy megoldani valami felmerülő problémát a kutatásában.

Szóval egy kapcsolat még erősebbé tehet, mint amilyen vagy. Lehetsz akármilyen jó, de mindig lehetnél jobb. Jó esetben ezt hozza ki belőled. Ugyanakkor teljesen új kihívások elé is állít, hiszen valaki mással "kell" együtt élned, alkalmazkodnotok egymáshoz, és minél jobban kommunikálnotok. Ezt persze egy haverral is meg lehet próbálni, de nem ugyanaz.

Összefoglalva, erős emberek közt maximumra tekeri a kapcsolat a teherbírást, gyenge emberek közt pedig plusz leterheltséget jelent.

Mindezek mellett azért az intimitás sem egy rossz dolog. Csak így, extraként. Párkapcsolaton kívül, érzelmek nélkül viszont ez max egészségügyi ürítés. Egy árnyéka, paródiája a valódi intim közelségnek.

Arra a kérdésre, hogy helyes-e, ez meg az: nos, mindenki azt teszi, ami számára a legjobb, ha van egy kis esze. Ha neked nincs igényed senkire, az sem gond. Ez a te döntésed, a te életed.

Én azért kivánom, hogy találj egy olyan párt, aki mellett megérzed, miért is igazán jó, ha van melletted valaki.

Az emberek világéletükben azért alkottak csapatot, mert előnyük származott belőle. Ez igaz minden kapcsolódásra, legyen az két személy közötti vagy egy egész team. Egyedül kidomborodnak az egyéni erősségek... de ugyanakkor egyedül nem tudunk mindent megoldani. Bizonyos mértékben függünk embertárainktól.

A párkapcsolat is ilyen, csak ott jóval több szempontnak kell harmóniába lennie ahhoz, hogy működőképes legyen a dolog. Nyilván veszít az ember valamit egy kapcsolat alatt, de nyerhet is általa valamit. Az élet már csak ilyen...

A gyengék támassza, ha maximálisan függ a kapcsolattól, de az erősek menedéke is lehet, ha két egészséges erős ember alkotja. Nem nyerhet meg az ember minden csatát, nem harcolhat örökké egyedül. Jön idő, amikor megfáradunk, elegünk lesz és akkor nagyon jól jön egy társ, aki lelket önt belénk, rávilágít a hibáinkra, és velünk együtt keresi a megoldást, vagy talán látja is így külső szemmel, hogy mi hol rontjuk el az életünk! És akkor a kapcsolat nem lehúz, hanem fejleszt. Segít jobb, teljesebb emberré válni.

Jól gondolkodsz, egy kicsit hajaz a Krisna tudatra ez a gondolkodás. Az ember egyedül is boldog kell, hogy legyen. Ahgy fentebb írták, a boldogság belülről fakad, csak sokan abban az illúzióban élnek, hogy mástól remélik, hogy majd más adja meg nekik ezt. Legfeljebb könnyebben előcsalogatja az emberből, de magadnak is tudnod kell előhúzni odabentről. Az igaz, hogy a boldogság csak akkor igazi, ha megosztjuk, de sokan pont itt tévednek, azt hiszik megosztani csak párkapcsolatban lehet ezt az érzést, állapotot. Pedig segíteni másokon önzetlenül legalább ekkora boldogságot ad az embernek, pl. ételosztás a szegényeknek, lelki segítségnyújtás, gondviselés.

Élj úgy, ahogy neked jó, de olyan módon, hogy ne bánts meg másokat.