Miért van hogy kamaszként hősszerelmes voltam és nem jutottam nőhöz, most meg egymás után húzom fel őket a farkamra és le sem bírom őket vakarni?

14-19 éves koromban nagyon az a romantikus, kizárólag tartós kapcsolatot akaró, szerelmes típus voltam. Sosem volt egyetlen barátnőm és végig szűz voltam ez időszak alatt. Volt kb fél tucat lány, akikbe hosszabb-rövidebb ideig szerelmes voltam vagy beléjük voltam esve, de ezt egyikük sem viszonozta és akár feléjük, akár más lányok felé a suta próbálkozásaim is sikertelenek maradtak.

Külsőre mindig jól néztem ki: Jóképűnek mondott, 2 méter magas, hosszúkás szőke hajú vagyok. Régen inkább vékony testalkatú voltam eléggé (csontváz), de az utóbbi pár évben edzeni és sportolni kezdtem és feljöttem 75-ről 95 kg-os, vállas alkatúra a két méteremhez és végre jól érzem magam a bőrömben.

Szóval korábban is inkább a "performance"-ommal volt gond, azzal hogy milyen módon viselkedtem/beszéltem velük, hogy gondolkoztam róluk. Még szerintem olyan is volt, hogy valakinek tetszettem külsőre, de amúgy aztán az eléggé lúzer/papucs hozzáállásom miatt aztán mégsem.

Aztán találtam a neten olyan történeteket, emberek és anyagokat, amiktől nagyon megváltozott a gondolkodásmódom. A lényeg hogy már szerelmes sem voltam három éve, oda merek menni a lányokhoz és úgy általában tudom mit és hogyan kell csinálni ahhoz, hogy egy lánynál eljussak a megszólításától kezdve a bugyija lehúzásáig 1-2 héten belül.

Most meg a nők panaszkodnak, hogy miért csak dugni akarok? Miért? Régen amikor meg több mint öt éven keresztül csak egyetlen szerető barátnőt akartam, szartak rám.

23/F