Most komolyan ilyen lett mindenki?

A testbeszéd is fontos része az ismerkedésnek. Nem áll szándékomban megsérteni téged, de azok alapján, amiket írtál, úgy vettem észre, hogy nem törődsz vele különösebben. Pedig rengeteget segít, és most nem csak az ismerkedéssel kapcsolatban mondom ezt. Nem csak a szavakra kell figyelni.

De ha már ismerkedés, mondok egy példát: ül a pultnál egy férfi, aki neked tetszik. Elindulsz a pult felé, hogy kérjél valamit, majd jól látható távolságból ránézel, rámosolyogsz (de nem kínosan sokáig), aztán ameddig kikéred a pultnál az italodat simán lesz ideje a férfinak arra, hogy leszólítson téged. Ha mégse teszi, akkor nem tetszel neki, vagy foglalt. Harmadik opció lehet, hogy a hetedik sörödet kéred ki, ami jól látszik rajtad már. :D

Társkeresőket rühellem. Kávézóban sosem látok egyedül ücsörgő nőket, mindig csordában vannak.

Talán ülj ki a parkba és próbálj meg szemezni azzal, aki tetszik.

Sajnos. Részben igazat adok neked, amikor randizol valakivel és megöleled meg egyértelmű jeleket adsz és abból nem értenek, azzal nem lehet mit tenni. Persze van lehetőség arra is, hogy nem kellesz nekik, de valahogy ezt valószínűtlennek tartom egy többedik randi után.

Viszont hadd írjam le a dolgot egy kicsit másról. Az utóbbi évtizedekben átalakult egy kicsit a társadalom. Szerintem a nők sokkal nagyobb mennyiségű biztatást és megerősítést kapnak, hogy vonzók, csinosak, szépek, értékesek (például facebookon lájkok, bókok). A férfiak ennyi pozitív impulzust nem kapnak. De megkapják a társaiktól a szivatásokat már kiskorban: ronda, béna, sose lesz csajod, stb... Főleg ha volt 1-2 nő is, aki lerombolta az önbizalmukat néhány fájó pontot eltaláló beszólással.

Én amikor néhány másodpercig összenézek egy lánnyal, nem tudom eldönteni, hogy azért néz vissza, mert szimpatikus vagyok, vagy azt nézi hogy kiafrancezésmértbámul, vagy azért mert ilyen rondát még életében nem látott. Ha mosolyog a lány, attól még ugyanezek járnak a fejemben. Lehet azért mosolyog, mert kinevet? Ezeknek a gondolatoknak a forrása a sok negatív impulzus, amiket még általánosban vagy gimiben a közösségektől elszenvedtem. Feltételezem nem csak én vagyok így és sok férfi életében több az ilyen negatív "bók", mint a pozitív, ez jelentősen kihathat az önbizalmunkra.

Az utcán való ismerkedéssel nekem spec az a bajom, hogy tényleg nem tudom mi járhat a fejében. Lehet barátja van, lehet épp elfoglalt, lehet ha közelednék hozzá rossz néven venné. A sok femináci propagandának köszönhetően az is egy lehetséges következmény, hogy a nő megalázza a pasit, ha nem tetszik neki.

"Volt akit megöleltem, megsimogattam és még úgy sem semmi. Nyilván ő velük nem elsőre csináltam ezt hanem a sokadik randin."

A sokadik randin. Ott már bőven meg kéne, hogy legyen az első csók, nem kellene impotens módjára tűrni a simogatást, meg az ölelgetést a lánytól. Ha meg nem tetszik valaki, azzal nemhogy második, hanem első randi se lesz.

Ez számomra a hihetetlen kategória. Én se voltam ügyes a lányokkal először, nem tagadom, de ez... Az ilyenekre kutyát se bíznék, nemhogy nőt.

Nő vagyok, és én MINDENHOL ismerkedek, vagy legalábbis tudnék, ha kellene, de házas vagyok.

Csak pár példa a közelmúltból, egy barátnőmmel beülök egy zenés helyre dumálni, jönnek a pasik az asztalhoz, hogy zavarni nem akarnának, de megadom-e a számomat, hogy esetleg máskor találkozzunk, ha ráérek. Nyilván nem szopást akarnak a mosdóban.

Aztán távolsági buszon, vonaton, ha férjem nincs ott, akkor mindig van valaki, aki a bőröndömmel segít, és akkor már beszélgetni is szeretne. Gyakran a buszsofőr is. Koncerten, ha a férjem elmegy italért és nem látták, hogy nem egyedül vagyok, akkor szinte rögtön ismerkedni szeretnének velem. A bőrgyógyásznál mikor anyajegyvizsgálatra vártam, a váróban szintén ismerkedni akart velem egy srác. A rendőrségen mikor ellopták a pénztárcámat és bejelentést mentem tenni egy szintén ott várakozó, aztán egy hazainduló rendőr is szívesen ismerkedni akart. A virágkertészetben mikor télen fenyőfát veszek, nyáron virágot vagy gyümölcsöt a kertészek akarnak ismerkedni. És így tovább. A futár mivel tudja a számom sms-t ír, miután kihozta a csomagot. A zöldséges is próbálkozik. Ezek mind tök normális, nem bunkó, szimpatikus srácok, férfiak. Ha kimozdulok egyedül (de ami pl. a futáros példán látszik, néha még ki se kell mozdulnom, mert ezt már nem egy csinálta), tuti, hogy mindennap össze tudnék hozni egy randit, úgy, hogy nem is gyúrok rá. Nem tartom magam iszonyú dögös nőnek, bár a férfi ismerőseimnek más a véleménye, viszont szeritnem ez inkább azért van, mert egy kedves, mosolygós, barátságos nő vagyok. Egyszerűen így állok hozzá mindenkihez, látszik rajtam, hogy nyugodtan oda lehet hozzám jönni, lehet próbálkozni, mert másnem egy rövid beszélgetésre jó lesz a próbálkozás és nem leszek paraszt meg ilyesmi. Vannak szerintem is nagyon tuti barátnőim, akikhez valahogy mégse mennek ennyien oda, meg vannak kicsit - hát nem szép ilyet mondanom, de - csúnyácskább barátnőim is, akik szintén ezt a nyitottságot, barátságosságot sugározzák a szemetesembertől a hentesen át a pultnál velük sorban állók felé is, így ők is könnyen és gyakran ismerkednek, elegyednek szóba fiúkkal, így gyakran hívják is őket randira.

Egyszerűen mindenhol lehet ismerkedni. Ha te nem akarsz/mert leszólítani másokat, akkor tenni kell róla, hogy ők merjenek téged. Annyi ilyen van, pl. egy példa. Vonaton egy csaj bőrönddel, egy helyes srác fogja, felteszi neki, a csaj kurtán megköszöni de már néz is másfelé. Ebből tuti nem lesz beszélgetés, ha csak nem nagyon elszánt a srác. Én ezzel szemben, na nem azért, mert ismerkedni akarok, hanem azért, mert egyszerűen ilyen vagyok, nagyot mosolyogva nézek arra, aki felteszi és úgy köszönöm meg, esetleg hozzá teszem azt is, hogy jó hogy jött, kicsit túlpakoltam magam. Erre aztán vagy mond valamit, amiből elkezdünk beszélgetni, vagy ha akkor nem is, de pl. ha előveszek egy könyvet vagy valamit, akkor lehet, hogy ahhoz szólna hozzá, és lesz is mersze hozzá, mert levette az előbbiből, hogy vevő vagyok rá, és nem fogom hülyének nézni, hogy ez meg minek beszél hozzám. Aztán innentől már csak egy-két lépés a telefonszám csere, ha valaki akarja. Ez mindenhol így működik..

Igen. Azt hiszem ilyen lett "majdnem" mindenki. Egy olyan haverom sincs aki leszólítással keresett volna magának barátnőt. Mindenki a baráti körből vagy ismerős által talált kapcsolatot. Nem tudom, nekem sem esik a számra leszólítani idegeneket. Egyszerűen őt idegennek érzem! Az is, értelem szerűen. Az is közrejátszik, amit előttem olyan sokan jól kifejtettek. A legtöbb nő nagyon ki tud magából hozni egy olyan szintet ezzel a sok vacakkal, hogy szerintem a férfiak 90%-nak bejöjjön. A pasiknál már nem biztos hogy így van, sőt!! Én sem kaptam egy jó szót se egész életemben. Értelem szerűen csak akkor, amikor az adott barátnőm dicsért szökő évente. Míg ti azért elég sok helyről kapjátok az ego növelőt. Tudom, tudom, mi oldjuk meg ahogy tudjuk, sőt nekünk nincs is szükség semmiféle elismerésre, mi érzéketlen robotok. Mi oldjuk meg ahogy tudjuk.

Biztos vannak még spontán emberek, leírták már a tapasztalataikat mások ezzel kapcsolatban. Most vagy vársz, míg találkozol egy ilyen kaliberrel, vagy nem is tudom...vársz tovább.