Miért nem tartanak arra érdemesnek a nők, hogy megismerjenek?

Nem szeretném fényezni magam, de szerintem én a normálisabb srácok közé tartozom. Egyetemre járok, haladok a szakmámmal, céljaim is vannak vele és nem csak a pénzért csinálom. Vannak hobbijaim, szeretek edzésekre járni és többnyire minden iránt érdeklődöm. Szívesen beszélek bármiről és általában véleményt alkotni is tudok. Egy adott témánál szeretem továbbgondolni a dolgokat. Nem érzem magam annyira kockának, viszont tény, hogy nem vagyok egy bulizós alkat.

Inkább szeretem az építő jellegű dolgokat, esetleg sétákat, beszélgetéseket, kirándulásokat. Szeretem magam fejleszteni és azt gondolom, hogy az utóbbi években elég sokat fordítottam arra, hogy érzelmi intelligencia terén is fejlesszem magam. Persze nem tartom magam még teljes értékű felnőttnek, de sok olyan férfit és nőt látok, akik bár teljes értékű felnőttnek tartják magukat, de nem azok. Nagyon beszűkült a látókörük, felszínes a gondolkodásuk.

Én úgy tartom magamról, hogy van egy értékrendem, ami szerintem egyedi. Igyekszem az emberekkel kedvesnek lenni és a beszélgetéseim is többnyire nyitott vagyok. Vannak akik intelligensnek tartanak, ezt többször is mondták rám. Ezzel nem szeretek dicsekedni, én ezt nem így élem meg. Ráadásul elég sok kudarcélményem is van. Viszont igyekszem mindig intelligensebbé válni.

Az ismeretségi körömbe tartozó nők többnyire mind foglaltak. Próbálkoztam a netes ismerkedéssel, de nem igazán jártam sikerrel. Itt gyakorin is próbáltam ismerkedni. A problémám az, hogy kialakulna egy beszélgetés, de mintha csak én akarnám. Szimpatikusnak tűnik az illető, válaszol az üzeneteimre, de nem reagál igazán. Nem partner a beszélgetésben, csak éppen felel, ha kérdezem. És ez nekem azért kínos, mert nem tudom, hogy nem annyira fejlettek a kommunikációs készségei vagy le akar rázni inkább. Mivel nem szeretem ráerőltetni magam emberekre és ismerkedni sem szeretnék olyan nőkkel, akiken látom, hogy nem akarnak velem, ezért annyiban hagyom a dolgot.

Az lenne a kérdésem, hogy mi a baj velem?

Túl komolynak tűnök vagy unalmasnak?

Volt már olyan, akinek elmondtam mivel foglalkozom és mik érdekelnek, majd ő azt mondta erre, hogy ő nem annyira érdekes. Ez nekem nem jelentett volna hátrányt, de mégis láttam rajta, hogy nem akar annyira beszélgetni és inkább annyiban hagytam.

A legtöbb beszélgetés legjobb esetben is pár levél után megszakad, de sokszor még arra sem tartanak érdemesnek, hogy megismerjenek.

Szeretném tudni, mi az ami ilyen riasztó bennem. Túl pörgős az életem vagy túlságosan érthetetlennek tartanak?