Azok a nők akik nem találják a párjukat, szerintetek bennetek van valami hiba ami miatt nem találjátok a párotokat?

Igen. Nem vagyok elég nyitott az ismerkedésre, valamint elég alacsony az önbizalmam, így ha bókol is nekem valaki, rossz szándékot látok mögötte, vagy egyszerűen nem hiszem el, hogy tényleg így gondolja. Igyekszem változtatni, több helyre eljárni, szemezni fiúkkal, többet beszélgetni velük. Szerintem jó irányba haladok. :)

20n

szerintem nem. most találtam valakit, akivel nagyon jó, és még komolyra fordulhat.

ilyen pillanatokban látom, hogy a férfiak többségével mennyire nem érdemes erőltetnem, mert egyszerűen csak mások vagyunk.

az mondjuk igaz, hogy mikor jó passzban vagyok, sokkal többen kezdeményeznek nálam.

Hosszú éveken át nem találtam olyan férfit, akitől szerettem volna valakit. Próbálkoztak, de visszautasítottam jó párat, mert tudtam, hogy nem vagyunk egymáshoz valóak. Kaptam persze az ívet, hogy beképzelt vagyok, válogatós vagyok, biztos nem tudok nyújtani semmit egy kapcsolatban, nem is vagyok szép (látatlanban megmondták), végül tényleg kissé letört az önbizalmam. Végül megtaláltam a párom, aki azóta is a szerelmem, évek óta együtt vagyunk, és egymással tervezzük az életünk hátralevő részét. És igenis megérdemlem őt, ő nekem a legjobb. :)

Meg vagyok róla győződve, hogy megéri várni, és tényleg csak azzal összejönni, akiért tényleg oda van az ember. Ez pedig nem egyszerű, ha nincs szerencséje az embernek, évekig is tarthat.

Biztosan. Túl csöndes vagyok, szerintem a környezetemben lévő legtöbb férfi nem is néz nőnek (a külsőm ellenére), aki meg ritkán meglát bennem valamit, az is olyan, akihez én nem tudok vonzódni és így nem lesz belőle semmi. De erről is csak én tehetek.

Valószínűleg ez az állapot már maradandó, mostanában már a saját családról is kezdek lemondani.