Ahol éltek, mennyi esélyetek van megismerni akárkit is párkapcsolat szempontjából?

szerintem ugyanannyi mint bárhol máshol...

De azért azt hozzá tenném hogy csak Magyarországon divat 5m-es körzetben párt munkát és kedvenc boltot keresni, van két lába az embernek és odébb lehet állni bárhová bármikor, arról nem is beszélve hogy jogosítvánnyal pedig már elég szépen kinyílik a világ az ember elött.

Ha nyitott vagy többféle lehetőségre is, akár egy tanyáról is megtalálhatod élted párját. Ha elzárkózol vagy pocsék a módszered, akkor meg a legzsúfoltabb városban sem fogsz tudni ismerkedni.

Szerintem ez inkább egyén és kevésbé helyfüggő. Nyilván, ha azt nézzük, hol mennyi ember van, egy nagyobb városban (én ilyenben élek) a nagy számok törvénye alapján több lehet az esély, mert több az ember, a lehetséges helyszín és a program. De nem ennyin múlik. A szüleim is más településen éltek, ha nem nyitnak más lehetőségek felé, és leragadnak a saját közvetlen környezetükben, soha nem találkoztak volna, mégis összejöttek anno, pedig még internet és mobiltelefon nem is volt.

4-nek.

Akkor gyere, költözz ide!

20-25 között mindenki elkelt, aki normális lenne, és nekem a foglalt az tilosat is jelent.

A maradék nem véletlen, hogy egyedül van.

Most így, válás után igencsak néztem ki a fejemből, hogy hol és hogyan is kezdjek ismerkedni.

Munkahelyen is ez a helyzet, a többsége nő, aki férfi, az pedig házas és gyerekes, tehát tabu. (Bár volt olyan görény, aki felajánlotta, hogy szívesen meg... Hagyjuk mit válaszoltam...)

A városban járva nem fogok ismerkedni, ebből a korból már kinőttem, és diszkóba se járok már vagy 15 éve, és akkor is én voltam a legidősebb. :P Ráadásul jelenleg nem érzem úgy, hogy egy 16 éves fiúra vágynék, bár ki tudja mit hoz a jövő...

Szóval ha nem lett volna netes társkereső, igencsak magányos élet várt volna rám. De van...

És ennek hála kiderült, hogy 20-30 km-es körzeten belül is van szingli pasi, aki kapcsolatot akar, és bejövünk egymásnak, de az életvitelünk miatt sose találkoztunk volna véletlenül. Pedig egy plázában vásároltunk, egy városban dolgoztunk, egy helyre járunk ügyeket intézni, és mégsem kereszteztük egymás útját soha.

Egy kisebb településen, vidéken, kisvárosokban szinte lehetetlen bizonyos kor felett normális párt találni, ha csak várod, hogy majd összefuttok.

31N

Egy városban is lehet valaki zárkózott és embereket kerülő, és akkor nem lesz társa.

Látom, sokaknak nem tetszett a válaszom. No, nem baj, azért hadd részletezzem kicsit a szüleim sztoriját.

Szóval apám egy hajdúsági településen nőtt fel, aztán elkezdett dolgozni, és a munkája révén Pestre került. Valamikor a húszas évei végefelé feladott egy társkereső hirdetést az egyik keresztény lapba. Anyukám egy kis szabolcsi faluban nőtt fel, aztán Debrecenbe került továbbtanulás miatt. Meglátta a hirdetést, ami akkoriban csak egy rövid kis szösszenet volt, nem olyan, mint manapság a társkereső weboldalak adatlapjai, és úgy döntött, ír a hirdetőnek egy levelet (POSTÁN!!!). Aztán nem sokkal később találkoztak személyesen is, és összejöttek. Semmi más nem kötötte össze őket addig, és ha apám nem adja fel azt a hirdetést és anyám nem olvassa azt az újságot akkor, én most nem vagyok. Pedig mindketten viszonylag népes településen éltek akkoriban.

Szóval aki úgy érzi, gondban van, nézzen magába, minden lehetőséget megragadott-e, vagy akar-e egyáltalán a lehetőségekkel élni. De sajnáltatni magatokat nincs értelme.

# 5 Időpont ma 12:16 - És te miért ragaszkodsz a te szűk környezetedhez? Miért nem tágítod a kört? A szüleim egy évig éltek távházasságban, a házasságuk előtt egyáltalán nem éltek együtt, csak időnként találkoztak, meg leveleztek, és működött, ma meg az emberek még a kisebb távolságoktól is majréznak, mert nem láthatják egymást.

Én most nem keresek társat, de ha keresnék, hidd el, fel tudnám magam találni egy tanyán is...

Pozitívumok:

-150 ezres vidéki nagy egyetemvárosban lakom. Alapból sok az ember, de évente még érkezik kb 1000-2000 18 év körüli új csaj is, akik ide jönnek egyetemre :D

-egyetemista vagyok és szoktam ismerkedni egyetemista, középiskolás és már középsuli után dolgozni menő lányokkal is

-albérletben lakom ahol saját szobám van, szóval nincs gondom azzal hogy hol szexeljek egy lánnyal

-rengeteg rendezvény van magában a városban is (fesztiválok, programok, a város főterén gyakorlatilag kéthetente valamilyen másik rendezvényt tartanak ÉS ez mellett még csak az egyetemisták számára is sok másik program, buli van szervezve

Negatívumok:

-még csak 22 éves vagyok, tehát durván a 16-23 éves csajoknál van esélyem. Ha 30 lennék, akkor ez felmenne mondjuk 18-30-ra. Szóval sok nőnél a korom miatt nincs esélyem

-nagyon a város szélén lakom, rossz környéken, messze a belvárostól, ahol az élet java zajlik; bár közlekedés szempontjából így is jó helyen

22/F

És egyetértek a 31 éves női válaszolóval, bár csak fiatalként tudok egyelőre nyilatkozni. Nagyon sok lánnyal ismerkedem és ők, akik 18-21 év körüliek főleg, áldják az Istent sokan hogy a pártízezres kisvárosukból, vagy a párezres falujukból elkerültek fősulira egy 150 ezres városba. Abban igaza van a 79%-osnak hogy nem csak az számít hány ember él mondjuk a 10 km-es körzetedben, de az is benne van a nagy egészben, az is számít, ez tagadhatatlan.

Én egy 70 ezres városból jövök és ugyanúgy csinálom a dolgokat otthon is, mint itt is az egyetemvárosomban, de mégis itt sokkal több nővel ismerkedek meg, sokkal több a sikerem is.

Én Bp.-n élek, ilyen szempontból nekem több esélyem lenne, ha most épp nem lennék foglalt. Az más kérdés, hogy 23 éves koromig nem volt szerencsém, de ez nem a választéknak vagy a lehetőségek számának köszönhető, egyszerűen nem akadtam össze olyan emberrel addig, akinek tetszettem volna (szerencsére ő is tetszett nekem :D).

Viszonylag flexibilis vagyok, tehát a városon belül simán ismerkedtem volna bárkivel, ha látom, hogy van remény az összeköltözésre, és ha nem tart 1,5 óránál hosszabb időbe, hogy le/felutazzam hozzá. Engem nem zavar, hogy 10 percnél többet kell utaznom, BKV-bérletem van :D. Városhatáron kívül már rizikósabb lett volna, mert a távkapcsolatokban meg azokban a kapcsolatokban, ahol több órát kell utazni csak a találkozó kedvéért, én nem hiszek, vagyis pontosabban olyat nem akarok, ahol már a kezdetek is ilyen nyögvenyelősek. Aztán lehet, feladtam volna ezeket íaz elveimet, ha a mostani párom lakott volna ott, ki tudja.