Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan küzdhetném le a félénkségem?
Mindig is nehezen ment számomra az ismerkedés, főleg a lányokkal, nőkkel. Húszas éveim közepén járok (F), visszafogott, alapvetően természetű vagyok, ami társaságban főképp érezhető. Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel, inkább nem mentem az emberek közelébe, csak kényszerből (strucc effektus), majd történt egy munkahelyváltás, ahol naponta több száz embert kellett megismernem (itt jegyzem meg, aki épeszű <akar maradni>, ne dolgozzon kereskedelemben). Férfiakkal, idősekkel mára már tökéletesen szót értek, jót beszélgetünk, olykor megdicsérnek, hogy csoda, hogy létezik még ilyen értékrendű fiatal, ellenben amint meglátok egy bármilyen (de tényleg) velem egyidős, vagy fiatalabb lányt, aki neadjisten' még szimpatikus is, inkább elkerülöm. Nem mondanám magam kimondottan taszítónak, nem vagyok büdös, biztos lenne témám, csak egyszerűen feladom, mielőtt elkezdeném. És így teljesíteni is lehetetlen, de ez már más téma.
Hogy érhetnék el áttörést? Mivel győzzem meg magam, hogy menni fog, megéri? Nem kapcsolatot keresek, félreértés ne essék. Csak számomra a nő egy logaritmusos egyenlet (irtó szar voltam matekból)...
Én is ilyen voltam.
Nekem 2 dolog segített:
Az egyik, hogy bármilyen nehéz is volt, de igyekeztem nem a lányt/nőt látni bennük, hanem csak valakit, egy embert.
A másik meg a gyakorlás volt.
Először ez nagyon nehezen ment, még nehezebben, mint az előző.
Szóval először csak random módon leszólítottam idegen lányokat/nőket és megkérdeztem, hogy mennyi az idő. Ez azért volt jó, mert egy viszonylag könnyen föltehető egyszerű kérdésre rövid választ kaptam, ráadásul szinte mindig (nagyon kevesen voltak, akik nem válaszoltak) és ezután nem "kellett" ott maradnom beszélgetni, egy köszönömmel és egy elköszönéssel le volt zárva a kommunikáció, méghozzá sikeresen (legalábbis én annak vettem).
Miután már ez jól ment (igen, annyira béna voltam, hogy még ezt is gyakorolnom kellett), akkor már mást dolgokat is meg mertem kérdezni, pl. mikor indul a busz, vagy útbaigazítást kértem.
Nekem az áttörés az volt, amikor boltokban kértem segítséget, mert ott már hosszabban beszélgettünk.
3 kedvenc témám volt
- a mosás (melyik mosószert ajánlod, hogyan kell kimosni a vörösbort, stb.),
- a főzés (félkész kajákat hogyan készítsem el - itt jegyzem meg, hogy kiválóan főzök, előre elkészített ételeket csak ritkán eszem),
- a parfümök (ez a legjobb, mikor megkérdezed, hogy szerinte melyik parfümöt vegyed meg, a kedvesebbek képesek 15-20 percig is szagolgatni a különböző illatokat).
Ezek a gyakorlatok nekem nagyon sokat segítettek, ma már nem gond senkivel sem leállni beszélgetni, vagy odamenni hozzá és leszólítani.
Barátkozás... Akár neten. Én neten csak lányok társaságát kerestem, és mikor talira került sor, akkor -mivel már ismerősek voltak, megvolt pár közös téma, stb..- már nem paráztam, barátként kezeltem őket :) (meg aki tetszett, őt nyilván nem barátként.. :D )
Ez pl jó dolog lehet.
Tehát nők is ugyanúgy emberek, nincs mit megfejteni rajtuk.. esetleg annyi, hogy jobban irányítja őket az intuícióik, mint a férfirészleget, de ez nem az a probléma, amit ne lehetne áthidalni kommunikációval.
A másik oldal pedig, hogy a saját lelkedben tegyél rendet. Tárd fel mindenképp az érzéseidet, hogy mit üzen a tested, miért, milyen szükségleted van, ami kivált egy érzést benned, stb... önismereti munka és érzelmi intelligencia :) Tehát ha megismered magadban a folyamatot, hogy miért érzel félelmet mikor nővel beszélsz, az sokat segíthet szerintem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!