Hogyan küzdhetném le a félénkségem?

Mindig is nehezen ment számomra az ismerkedés, főleg a lányokkal, nőkkel. Húszas éveim közepén járok (F), visszafogott, alapvetően természetű vagyok, ami társaságban főképp érezhető. Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel, inkább nem mentem az emberek közelébe, csak kényszerből (strucc effektus), majd történt egy munkahelyváltás, ahol naponta több száz embert kellett megismernem (itt jegyzem meg, aki épeszű <akar maradni>, ne dolgozzon kereskedelemben). Férfiakkal, idősekkel mára már tökéletesen szót értek, jót beszélgetünk, olykor megdicsérnek, hogy csoda, hogy létezik még ilyen értékrendű fiatal, ellenben amint meglátok egy bármilyen (de tényleg) velem egyidős, vagy fiatalabb lányt, aki neadjisten' még szimpatikus is, inkább elkerülöm. Nem mondanám magam kimondottan taszítónak, nem vagyok büdös, biztos lenne témám, csak egyszerűen feladom, mielőtt elkezdeném. És így teljesíteni is lehetetlen, de ez már más téma.

Hogy érhetnék el áttörést? Mivel győzzem meg magam, hogy menni fog, megéri? Nem kapcsolatot keresek, félreértés ne essék. Csak számomra a nő egy logaritmusos egyenlet (irtó szar voltam matekból)...