Tényleg ennyire nem éri meg/nem szabad nőkkel foglalkozni?

24 éves leszek most nyáron, ennek ellenére 17 éves voltam amikor volt egy csaj akivel ismerkedtem. Akkoriban jött az arculat váltás, egyszerű vékonyka srácból, 85-90kg-os izmos, divatos.

Ez idő tájt koptak el a barátok ahogy átkerültem középsuliba, ott nem volt lány, és csupa olyan osztálytársam volt, akivel semmi közös nem volt bennünk, tehát 5 évem úgy ment el ott hogy köszönés megvolt, de szünetekben zenehallgatás, pihenés, evés.

A mai napig magányos vagyok barát illetve csaj terén is, tényleg mindent magam csinálok, ha kínom van senkinek nem tudom elmondani csak magamban vitatom meg.

Úgy volt hogy sikerül egy csaj, megkerestem, ráírtam, azt mondta csak azért nézett mert bejött a megjelenésem, de semmi több és ne haragudjak érte.

Mivel szórakozni sem járok, mert egészségi szempontból nézve nekem nincs előnyömre a 3 üveg sör, és 2 vodka narancs. A szórakozás meg úgy a jó szerintem ha iszik is valamit az ember.

Nekem ez elég nagy pofon volt hogy lepasszolt, egy időbe tetszett a pultos csaj is a kondiban, párszor próbáltam puhítani aztán láttam hogy tök közömbös vagyok neki, semmi jelet nem ad, így hagytam a francba.

Képtelen vagyok valakit megfogni, kicsit beleélem magam valakibe, és annál rosszabb. Még olyat sem tudok találni akit tényleg csak dugni kéne hogy találkozzon velem.

Más hozzám hasonló arcú srácnak hónapok évek óta van valakije.

A nagyon jó csajok akik ilyen focista félékkel mozognak, velük nem tudnék azonosulni nincs is annyi lóvém tehát csak magamat tudom nyújtani nekik, harmadrangú nő meg hozzám nem illene.

Várjak, aztán hátha valamikor lesz egy szimpatikus valaki? Én már nem foglalkozok senkivel.