Miért írják azt a nők a kérdések alatti válaszokban, hogy őket nem érdekli a pénz? XD Sok helyen ez van, főleg a gykn.

Engem a kényelmes lustaság, tehetetlenség és a saját életük jobbátételéért tenni nem akarás ami taszít.

Oké, közmunka, legalább dolgos vagy. De mi az amit teszel azért hogy jobb legyen az életed?

Tanulsz közben? Fejlődsz? Vannak terveid?

Mert alapvetően amíg megélsz, el tudod tartani magad, esetleg félre is tudsz tenni vagy netalán meg tudsz hívni moziba anélkül, hogy éhezned kelljen a hónap hátralevő részében, addig nem érdekel, mennyid van. Ha mindezt megoldod havi 80-ból, hát (amellett, hogy gratulálni fogok) nem érdekel, hogy ennyiből teszed.

Amint viszont azt látom, hogy melletted szűkölködés van (és nem arról van szó, hogy te tarts el, vagy a legdrágább anyámkínjákat vegyed meg, vagy fizesd a fodrászom vagy bármi ilyesmi, hanem mondjuk egy közös programra húzod a fogad, ha belépőt kell fizetni vagy utazási költséget, merthogy az a havi költségvetésedbe nem fér bele), akkor már nehezebb egy boldog, felhőtlen jövőt elképzelnem melletted. Most közmunkát dolgozol, oké, ez szép dolog, legalább nem csak otthon vakarod a heréid a tévé előtt, de ha majd 50 évesen a három gyerekünk mellett is ennyit fogsz tudni felmutatni, míg én egyébként a fiatalkorom legszebb éveit az egyetemen rohadva töltöttem és éjszakákat meg hétvégéket áldoztam be, hogy normálisan fizető, megbecsült dolgozójává váljak a társadalomnak, akkor az azért már igenis zavaró lesz.

Egyébként, mielőtt nagyon elkezdesz velem is anyázni (az "egyeskével" szerintem erősen túltoltad, véleményem szerint nem csak az anyagi helyzeted miatt vagy sikertelen a nőknél, ezeket a megnyilvánulásokat olvasva), sokáig jártam kőműves pasival, érettségije sem volt, én akkoriban jártam egyetemre. Egész nap azt hallgattam, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes munkából megélni, hogy neki soha, semmire sincs pénze. Bezzeg én hogy képzelem, hogy egyetem mellett diákmunkából részmunkaidőben megkeresem ugyanazt a pénzt, amit ő tizenkét órákban, hétvégézve gürcölve nagy nehezen összeszedett. Hát én kérek elnézést. Soha, semmilyen formában nem éreztettem vele, hogy probléma lenne az anyagi helyzete, magasról tettem rá. Az érettségi hiánya sem zavart, amikor összejöttünk, sok minden érdekesről tudtunk beszélni. Aztán a társalgásaink jó 70%-a abból állt, hogy ő panaszkodott arról, mennyire nincs pénze. Szerintem őt sokkal jobban foglalkoztatta a kérdés, mint engem, és biztos vagyok benne, hogy neked is, meg azoknak a társaidnak is, akiknek nincs kacsalábon forgó kastélya (mint az ország lakosságának úgy jó 90%-nak, egyébként nekem sincs) erős kisebbségi komplexusotok van, amit kivetítetek ránk, és bemagyarázzátok, hogy de márpedig a mi borzasztó anyagiasságunk minden probléma gyökere. Hát márpedig hidd el, hogy sokkal frusztrálóbb folyamatosan azt hallgatni, hogy mennyire szegény vagy, mint azt látni, hogy bár nincs sok mindened, azért ezt te magad mégis elfogadod, hogy most ez van, esetleg teszel azért, hogy változzon, de nem csinálsz belőle nagy ügyet, mert ez vagy te és kész, kellek vagy sem. Egy átlagos párkapcsolat azért nem egyből az összeköltözéssel meg a gyerekvállalással indul, márpedig az anyagiak csakis ott kezdenek lényegessé válni. Addig a randik, programok, együttléti lehetőségek határozzák meg a dolgot, ha azokat büszkén vállalod, hogy te ezt tudod nyújtani, és még így is jól érzi veled magát a lány, akkor nem azon fog múlni, hogy közmunka, minimálbér vagy felsővezetői másfél millás fizu érkezik a számládra.