Létezik olyan nő aki tudatosan képes társat választani és ki tudja zárni a tudat alatti vonzódást?

Hat ember te nem vagy semmi. Magának az érzelmnek tudattalan a gyökere. Mert bizonyos korábbi visszacsatolasokat örökít meg. Igy olyan, hogy tudatos érzelem nincs.

Illetve minden viszonyítási kérdése. Te azt mondod, kedves aranyos, en azt mondom tutyi-mutyi, papucs.

Igen, en igy valasztottam a mostani elettarsam. Nagyon jo a kapcsolatunk, megszerettem en is ot . Pedig sajnos az slfakhoz vonzodok, de elnyomtam magamban ezt jo par eve. Azert erzem jol vele magsm tobbek kozott , mert kedves. A bunko embereket eltavolitom magar kolul.

N

Ha azt mondod, hogy jöjjön veled össze csak mert aranyos vagy, de amúgy nem vonzódik hozzád... hát hülye az a nő, aki ebbe belemegy, mert mindkettőtök élete pokol lesz. Már ha téged nem zavarna, hogy megcsal néha vagy jobban megnéz más pasikat, mint téged.

Én azt mondanám, hogy nekem a vonzalom fontos, de attól még tudok tudatosan választani. Az, hogy vki vonzó egy nő számára, nem jelenti azt automatikusan, hogy amúgy egy barátságtalan, paraszt bunkó. Én eléggé elemző típus vagyok, így sokszor végiggondoltam, mennyire illünk össze a párommal, mennyire felel meg (az amúgy szerintem nem túlzott) elvárásaimnak. Kedves, aranyos, törődő, közben férfias és határozott, és nem az anyja szoknyáján ücsörög.

Az ember 80%-ban tudattalanul működik, még akkor is, amikor azt gondolja, hogy tudatos. Mindig a tudattalan sémák alapján választunk, jellemzően valamelyik szülő személyiségjegyeit keressük a társunkban (mert az ismerős). Ez korántsem jelenti azt, hogy minden nő a macsókhoz vonzódik, mert akinek "normális" szülei vannak, az az otthonról hozott minták szerint választ társat, és sose fog tudni vonzódni egy macsóhoz.

Ami a tudatos választást, vagy annak a kísérletét illeti: ha valakinek szembetűnően megváltoznak a preferenciái, az nem azt jelenti, hogy tudatos, hanem csak egy másik, ismerős mintát kezd el követni.

Én például világéletemben az anyám személyiségét választottam (hogy miért, annak megvan az oka), aztán ez változott, és idővel az apám mintáját választottam (személyiségben, és nem külsőben, korban, egyebekben).

Ugyanakkor létezik egyfajta tudatosság a párválasztásban: ezt hívják önismeretnek. Amikor már tudom, hogy milyen értékek a fontosak számomra egy párkapcsolatban és mi nem, tisztában vagyok azzal, hogy milyen személyiséggel tudok hosszú távon létezni és milyennel nem, tudom, hogy milyen hibák idegesítenek és mik nem - akkor már tudatosan és tudattalanul ezeket figyelem az ismerkedés során. De ehhez már kell némi párkapcsolati tapasztalat és nagyon sok önismeret.