Keserű sors vár azokra, akik "saját kategóriájuknál" jobb partnerre áhítoznak?

Én kényelmetlenül érezném magam olyannal,aki több szempontból jobb nálam.Mint külsőleg,mint belsőleg.

Attól függ te mire gondolsz.Mert a jó külső mellett lehet valaki buta éséletképtelen,mint ahogyan fordítva is.

Szerintem nem, csak egy tanulási folyamatnak a legelején vannak. Párkapcsolati tapasztalatok hiányában az ember ugyanis azt gondolja, hogy ha talál egy külsőre neki tetsző társat, akkor onnantól szép az élet. Hát nem így van.

Aki már egyszer is kapcsolatban volt számára vonzó partnerrel, az tudja, hogy a külső pillanatok alatt megszokottá válik, és azonnal más elvárások lépnek a helyébe - márpedig ha azok nincsenek meg a másikban, akkor a kapcsolat sem lesz jó.

Gondolj csak bele: amikor megveszel egy vágyott dolgot, mondjuk ruhaneműt, bútordarabot, akkor eleinte kedvteléssel nézegeted, örömed telik a puszta látványában. Aztán 1-2 hét után megszokod a látványát, és akkor már az kezd el dominálni, hogy a funkcióját mennyire képes betölteni az adott dolog: mennyire kényelmes, tartós, stb.

Hát így van ez a párkapcsolatokkal is. CSAK külsőre építeni kapcsolatot nem érdemes, de ezt csak azok tudják, akik már legalább egyszer életükben megtapasztalták, hogy milyen az, amikor a társunk korábban rendkívül vonzónak talált külseje már megszokottá vált. (Attól még lehet hozzá vonzódni, csak egyáltalán nem lesz olyan fontos.)

Egy-két ilyen kapcsolat után az emberek többsége megtanulja, hogy a külső csak egy szempont legyen a sok közül a párválasztásnál, és mivel leértékelődik, ezért sokkal többféle külsejű ember fér bele a preferenciákba, míg más téren nőnek az elvárások. És szerencsés esetben végül az ember talál egy olyan társat, akiben a preferált tulajdonságok pont optimális arányban vannak meg.