Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha valaki folyton hasonlítgatja a saját párkapcsolatát másokéhoz, és jóformán állandóan azon "versenyzik" mindenkivel, hogy vajon kinek jobb a kapcsolata, az mégis mire jó?
Van egy lány ismerősöm, ő csinálja ezt folyton, és néha már szó szerint az idegeimre megy vele!
5 éve vagyok együtt a barátommal, nagyon szeretjük egymást, de még nem járunk jegyben. Ennek több oka is van:
1. a barátom másfél éve végzett az egyetemen, ő már dolgozik ugyan, de én még mindig tanulok, fél év van hátra az egyetemből, addig nem szeretnénk esküvőt vagy ilyesmit, amíg én is le nem diplomázom.
2. fiatalon jöttünk össze, tizenéves voltam akkor, tehát nem is lett volna korábban reális egy lánykérés.
Ez a lány azonban folyamatosan ezzel nyaggat, hogy "Te nem aggódsz, hogy soha nem leszel eljegyezve?", meg hogy "Nemrég kérték meg a Kata kezét, már ő is előrébb jár, mint ti, pedig ők még csak 2 éve vannak együtt, ti meg már 5 éve, azért szerintem ez elég gáz, mármint rátok nézve...", meg hogy "Szerintem a barátod nem is akar elvenni, csak az idődet húzza, én a helyedben ezt nem tűrném, pláne nem 5 éven keresztül", és állandóan ilyesmiket mond nekem, amivel nagyon meg tud bántani.
Persze ilyenkor rögtön hozzáteszi azt is, hogy őt már fél év után eljegyezte a barátja, akivel most lesznek együtt kereken 1 éve, és lám, még ő is előrébb tart, mint én... imádja az orrom alá dörgölni. De nem csak velem csinálja ezt, hanem mindenki mással is a baráti társaságunkból.
Vagy például azon is versenyezni akar, hogy ki szereti jobban a párját, ami komolyan mondom, gyerekes és nevetséges. Itt ecsetelgette nekem, hogy mi már biztosan nem szeretjük egymást annyira a párommal 5 év után, mert hát lássuk be, ennyi idő alatt az ember már rég kiszeret a másikból, bezzeg ők még mindig milyen nagyon szerelmesek egymásba 1 év után is, és kár, hogy én ezt már nem tudom átérezni, mert egy 5 éves párkapcsolatban mi tutira ráuntunk már egymásra, de bezzeg náluk még mindig annyi rejtelem és varázs van, hogy huhh... -.-"
De mindenből azt akarja kihozni, hogy ő "nyerjen", mintha csak versenyezne mindenkivel.
Kérdezte, hogy hová mentünk az évfordulónkon, mire mondtam neki, hogy az XY étteremben voltunk vacsorázni. Erre egyből rávágta, hogy ó, hát őt oda már sokkal korábban, fél év után elvitte a barátja a "fél éves évfordulójukra", neki nem kellett ehhez 5 évet lehúznia valaki mellett, hogy elvigyék őt abba az étterembe vacsorázni.
Vagy pl. ki hány szál rózsát kapott eddig? Én mondjuk kaptam egy szál vörös rózsát, amikor fél éve voltunk együtt, bezzeg ő a féléves évfordulójukra egy egész csokrot kapott...
Ugyanilyen "versenyt" csinál abból is, hogy ők bizony minden nap szeretkeznek, és tudni akarja, hogy mi hogy állunk ilyen téren. Ha azt mondom, nincs köze hozzá, akkor nekiáll cikizni, hogy talán olyan ritkán vagyunk együtt, hogy szégyellem megmondani? Ha meg megmondom, hogy akkor szeretkezünk, amikor kedvünk van hozzá, mondjuk hetente 2 alkalommal vagy ahogy épp jól esik, akkor meg egyből megkapom a lesajnáló pillantást, hogy "jaj szegény, ez milyen kevés, de hát 5 év után már az is csoda, hogy még van nemi életetek", meg ilyenek...
A múltkor szóba került, hogy melyikünk hány gyereket szeretne, ott is folyamatosan rám akart licitálni. Mikor látta, hogy nem érdekel, felőlem annyi gyerek lehet, amennyit akar, akkor meg elkezdett piszkálódni, hogy "Az is lehet amúgy, hogy meddő vagy és nem is lehet gyereked!", erre persze nagyon csúnyán néztem rá, mire felvonta a szemöldökét, hogy "Most miért? A mai világban ez már egyáltalán nem ritka dolog, nagyon sok ember meddő."
Mire jó ez a viselkedés?? Minek kell mindenből versenyt csinálni? Miért jó ez neki?
Engem már iszonyúan idegesít, és sajnos nem is tudom leállítani, mert nem egyszer mondtam már neki, hogy engem hagyjon békén az ilyen jellegű szurkálódásaival, de vagy nem fogja fel, vagy csak nem érdekli, hogy megkértem. Ugyanúgy folytatja tovább, és mindig ez van, minden egyes dologból versenyt csinál!
Ti ismertek ilyen embert? Mit lehet vele kezdeni? Hogyan lehet leállítani? Mert az idegeimre megy ezzel, amit csinál és nagyon, de nagyon rosszul esik!!!
válasza:Pontosan ilyet éltem át én is, rengeteg miért volt bennem, nehéz volt. Ha érettebb lettem volna, akkor biztos, hogy sokkal keményebben kezelem a helyzetet.
Egy férfi részéről ez a legnagyobb bunkóság és surmóság egyben.
válasza:Nekem ebből az jön le, hogy ő az, aki bizonytalan a kapcsolatában és folyamatos megerősítésre van szüksége, hogy nála minden jól működik (önmagát győzködi).
Ő az, aki attól fél, hogy most hiába rózsaszín ködös a párkapcsolata, 5 év után el fog majd laposodni. Ő az, aki fél a meddőségtől.
Érdemes lenne ezekre finoman rávezetni... például ha azzal jön, hogy "5 év után", akkor rákérdezni, hogy ha szerinte minden párkapcsolat ellaposodik x év után, akkor az övé is el fog vajon? Vagy amikor a meddőségről beszél, akkor szembesíteni vele, hogy "ha sok ember meddő", akkor ő is beletarthozhat a sok emberbe...
Szóval fokozatosan, finoman szembesíteni vele, hogy valójában saját magáról beszél, a saját félelmeiről!
válasza:Semmit nem lehet kezdeni, egyedül elkerülni messzire és kigyomlálni az ismerőseid közül. Ennyi. Ne állj szóba vele.
Másrészt nyilván fiatal vagy még, nem feltétlen tudod lepattintani, de ha a negyedik kérdésre is csak titokzatos mosollyal közlöd, hogy "semmi közöd hozzá, ez magánügy", és egy pillanatig nem bizonytalanodsz el, akkor hiába hajtogatja, hogy "biztos szégyelled" meg ilyenek, a szellemi fölény nálad lesz. Ezt meg lehet tanulni, és egy ilyen idegesítő kis p.csa pont alkalmas a gyakorlásra, így ha valami élesebb helyzetben kell majd később döntened, mennyit mondasz a magánéletedről valahol (pl. munkahelyen, családnak stb.) akkor felkészült leszel pókerarcból. :)
válasza:Szembeállítanám a saját kijelentéseit. Például ha megint azzal jön, hogy egy öt éves kapcsolat törvényszerűen unalmas és lapos, akkor megkérdezném, hogy miért jegyezték el egymást? Vagy csak negyedik év végéig fog szólni az elkötelezettség? Nem olyan egyszerű dolog ám elválni.
Vagy csak simán kiiktatnám a baráti körömből. Ellenség sem kell annak, akinek ilyen barátai vannak.
Hát, néha én is úgy érzem, hogy minek nekem ellenség, ha itt van ez a csaj, aki úgyis állandóan betalál minket valamivel. :( Nagyon bántó tud lenni.
Viszonylag fiatalok vagyunk (24 évesek), szóval az is lehet, hogy ha kicsivel több élettapasztalatom lenne, könnyebben kezelném az ilyen helyzeteket, de egyelőre nem igazán tudom, mit kezdjek vele... alapvetően is egy béketűrő, konfliktuskerülő természet vagyok, nem szeretek senkivel sem veszekedni, viszont ez a csaj szó szerint az idegeimre megy már ezzel a viselkedéssel!
Gondoltam rá, hogy talán a látszat ellenére ő az, akinek kevés az önbizalma és ezért folyamatosan össze kell méregetnie magát másokkal, hogy megerősítést nyerjen, hogy mégse olyan rossz a helyzete, de akkor se kéne ilyeneket mondania nekem, hogy biztos meddő vagyok és nem lehet majd gyerekem, csak hogy ő jobban érezze magát!
Egyébként egy pár éve már ismerem, de még nem volt 2,5 évnél hosszabb párkapcsolata, és gondoltam, hogy talán titokban, a szíve mélyén irigyli, hogy mi meg már 5 éve ilyen jól megvagyunk együtt, és ezért keresi a kákán is a csomót, hogy de biztos nem is olyan jó nekünk, biztos unalmas már a kapcsolatunk, biztos nem is leszek soha feleségül véve, stb, hogy valahol azért elégtételt érezzen, hogy neki még nem volt ilyen hosszú kapcsolata, de ez nem is baj, mert úgyis biztosan csak rossz lehet!
De minden máson is versenyzik amúgy, nem feltétlenül csak a párkapcsolatunk minőségén.
Pl. hogy neki nívósabb szakmája lesz majd, ha végzett az egyetemen, mint nekem. Neki jobb fizetése lesz majd, mint nekem. Ők előbb fognak házasodni, mint mi. Az ő párja többet keres, mint az enyém (ami amúgy nem igaz, és mióta ez kiderül, azóta a csaj azon mesterkedik, hogy a saját párját valahogy rávegye, hogy felmondjon a mostani munkahelyén és olyan állást keressen, ahol nagyobb fizetése lehet, mint az én páromnak).
Még azon is versenyez, hogy melyikünknek rosszabb a szeme! :D (mindketten szemüvegesek vagyunk, de én egy kicsivel erősebb szemüveget hordok, mint ő)
Szóval egyszerűen agyrém!
válasza:Úristen!!Szívja a véredet rendesen.Gyorsan építsd le.Komolyan mondom, ez nem normális.Ne 10 év után gyere rá (mint én), hogy miért van kisebbségi érzésed stb.
Belerakja a bogarat a füledbe, ha most azt mondod, hogy nem akkor is.Menekülj!!!!
válasza:Ez a csaj rosszindulatú. Nem is kicsit. Erre szokták mondani, hogy ha ilyen barátaid vannak, nincs szükséged ellenségekre.
Még mielőtt elmondanám, hogy én hogyan vágnék vissza, szeretnék leszögetni. EGYÁLTALÁN nem kell szégyenkezned azért mert még nem jegyzett el. Minden kapcsolatnak más a dinamikája, más ütemben, akár más sorrendben történnek a dolgok.Ha úgy haladtok, ahogy szeretnétek, akkor senkinek semmi köze hozzá.
Most pedig az én megoldásom. Én a következő hasonló megnyilvánulásánál nem csak hallgatnék, hanem tartanék egy kis beszédet. Elmondanám, hogy 5 éve együttvagyunk, boldog párkapcsolatban, és szeretjük egymást. (Volt szó eljegyzésről, izgalmakról, éttermekről, csokrokról, szexről, gyerekről, pénzről, stb - de az a két dolog valahogy kimaradt, ami a legfontosabb a párkapcsolatban: a boldogság, és a szeretet.) Elmondanám neki a véleményem arról, ha egy pár félév után eljegyzi egymást, meg hogy ha ugyanezen pár nőtagja versengésre használja a kapcsolatát. Elmondanám azt is, hogy az idegeimre megy, és hogy rosszul esik. És amikor ezen túl vagyok, megszakítanék minden kapcsolatot a szipirtyóval.
Amin még gondolkodtam, hogy elbeszélgetnék a vőlegényével is, mert egyrészt nehéz elképzelni hogy egy ilyen csajt bárki is szeretni tud, másrészt kíváncsi lennék az ő véleményére is arról amit a drágalátos menyasszonya művel. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy a srác nem fogadná kitörő örömmel a dolgot.
válasza:Még annyit tennék hozzá, hogy kérdés alapján nem pont erre számítottam. Az jutott eszembe, amikor egy kollégám megtudta, hogy egy másik kolléga akkor költözött össze a barátnőjével, és fennhangon megjegyzete, hogy "na, még csak most költöztek össze? De jó, akkor még mindig előrébb tartok nála!". De ez volt az első és egyetlen ilyen megjegyzés amit hallottam tőle - bár lehet azért m,ert én erre egyből rávágtam, hogy versenyezni hülyeség, mert bármikor történhet valami... (Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen azt készülök kiejteni a számon hogy szakítanak, ezért gyorsan elhallgattam, de szerintem megértette.)
Ezzel csak azt akartam mondani hogy fiúban is van ilyen - bár jóval enyhébb verzió.
" Én a következő hasonló megnyilvánulásánál nem csak hallgatnék, hanem tartanék egy kis beszédet. Elmondanám, hogy 5 éve együttvagyunk, boldog párkapcsolatban, és szeretjük egymást."
Ezt el is szoktam neki mondani mindig, amikor nekiáll kötekedni, de sajnos nem igazán van hatása. A végére mindig úgy jön ki, mintha magyarázkodnék vagy mentegetném magunkat és a kapcsolatunkat, hogy hát de higgye el, hogy 5 év után is ugyanúgy szeretjük egymást, igenis boldogok vagyunk együtt... és már nagyon belefáradtam. Ha el is kezdem neki ezt így megmondani, általában egyből betalál valamivel, pl. "Igen? Ha tényleg annyira szeretitek egymást, hogyhogy te még mindig nem vagy eljegyezve? Engem fél év után megkért a barátom, de mi tényleg szerelmesek vagyunk. Ha ti is azok lennétek, már rég menyasszony lennél." vagy mondjuk elkezdi pedzegetni a szexet, hogy "Ha tényleg olyan jól működne a kapcsolatotok, nem csak heti kétszer kívánnátok meg egymást, hanem minden nap, ahogyan mi."... szóval az se szokott segíteni, ha elmagyarázom neki, hogy a mi kapcsolatunk jó így, és megkérem, hogy ne szóljon bele. Vagy nem érti, vagy csak nem érdekli, nem tudom... De volt, amikor emiatt már sírtam is, mert egyszerűen annyira frusztrál, és néha tényleg nem értem, miért jó ez neki, hogy folyamatosan megbánt ezekkel a kijelentésekkel.
Egyébként egészen mostanáig nem is akart gyereket, azért is folyton leszólt engem, mert mi meg szeretnénk majd (persze még nem most), szóval arra is mindig volt valami megjegyzése, hogy a terhességgel úgyis csak tönkreteszem a testemet, majd meglátom, hogy lógni fognak a melleim, megereszkedik a bőröm, stb, és a barátomnak még annyira se leszek kívánatos, mint most. Aztán amikor megismerte a mostani párját és úgymond végre volt neki is kivel családot tervezni, hirtelen már ő is akart gyereket, de abból is versenyt csinált végül, mert mi 3 gyerkőcöt szeretnénk, az ő párja viszont max. 1-et, és mikor látta, hogy a gyerekek számát tekintve mi állunk "nyerésre", akkor meg azzal piszkált, amit a kérdésben is leírtam, hogy simán lehet, hogy én meg meddő vagyok és nekünk nem is lehet majd gyerekünk - egy se, nemhogy három. Aztán ezen lovagolt, hogy lehet, hogy nekik csak 1 gyerekük lesz, de ha kiderül, hogy én meg meddő vagyok, akkor nekünk még 1 se lehet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!