Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg ennyire reménytelen már?
38 éves, elvált, 2 gyermekes nő vagyok. Csinosnak, kedvesnek, normálisnak mondanak.
Valahogy mégsem találok magamnak párt, társat. Hajnalban megyek dolgozni, 11 nő munkatársam van. Hazafele összeszedem a gyerekeket, oviban, suliban. Vidéken lakunk, ami nem város, semmi látnivaló, semmi olyan lehetőség ahova az ember itt kimozdulhatna. Még egy bolt sincs...
Próbáltam több netes társkeresőt, de olyanok találnak meg, akik többszáz km-re laknak, vagy vén rókák, hogy a 3. kategóriát ne is mondjam. Mármár teljesen elkeseredek, magányosnak érzem magam, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy nincs olyan férfi, akivel lehet még normális kapcsolatot kialakítani.
Hasonló nők, ti hogy ismerkedtek?
Ha esélyetek sincs kimozdulni szórakozni...
Tényleg csak a netes társkeresés marad. Hallottam már jókat róla, de nekem nem megy :(
Kifogások mindig lesznek!
Ugyan én jóval fiatalabb vagyok tőled, és gyermekem sincs, de hasonló cipőben jártam annak idején, mint te is. Nekem bejött a netes társkeresés, igaz párom és köztem 200 km van, de már 3 éve boldog kapcsolatban vagyunk. Hamarosan ő fog költözni az én városomba.
Egyedül pl. miért nem mozdulsz ki? Mozi, színház, edzőterem, vagy szimplán csak mozgás a természetben, uszoda, könyvtár..stb.
Mindenre van megoldás.
Szingli apukák a suliban? :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!