26 éves, felsőfokú végzettséggel rendelkező, vidéken dolgozó alsó tagozatos iskolában dolgozó pedagógus vagyok, aki még mindig nem talált rá az igazira. Mit tegyek?

Köszönöm az eddigi válaszokat. Mielőtt hosszabb irományomat elkezdeném szögezzünk le egy-két dolgot:

1. Fiatalember vagyok, Erdélyből, nem messze a határtól élek

2. A komoly szándékú válaszadókat meg úgy értettem, hogy régebben is kérdezgettem itt, de csak negatív visszajelzéseket kaptam.

Most pedig jöjjön a hosszabb rész. Kb. 10 vagy 11 lehettem, amikor megtetszett az egyik osztálytársnőm. Sokat jártunk össze tanulni, osztálybulikra meg ilyenek. Akkoriban ő volt a legjobb barátom. Teltek az évek, s én egyre jobban megkedveltem, talán bele is szerettem (vagy ez még nem szerelem?). 15 lehettem, amikor elmondtam neki, mit érzek iránta, mondanom se kell nem jött össze a dolog. Nekem azt mondta, nem tud még ÚGY szeretni senkit, nála még első a család (pedig már volt neki nem egy-két pasija, csak én nem tudtam róla). Totálisan kikészültem, 3 évembe kerülz, hogy túltettem magam rajta. A középiskola végén ismét megtetszett egy lány, de nála sem jártam sikerrel. Ott az volt a baj, hogy nem olyan nemzetiségű voltam, mint ő. Aztán, szintén a középiskolában ott volt a helyi lelkészünk lánya is, de "két, különböző világban élünk", tehát még egy kudarcot kellett behúzni. Egyetemi tanulmányaim alatt megtetszett az egyik évfolyamtársnőm, de nála sem volt sikerélményem. Ott minden jó volt addig, amíg be nem ismerte azt, hogy már van barátja, engem csak hülyített. Munkahelyemen meg egyszerűen nincs rá lehetőségem, mert minden fiatal kollegina vagy már el van jegyezve vagy pedig már férjezett.

A fentiek tudatában kérnék tanácsokat tehát