Az baj, ha álomvilágban élek?

Még egyetemre járok, viszonylag jól megy, eltartanak a szüleim, pénzünk is van, a családunk rendben van, és van egy nagyon jó barátom is, akivel lelki társak vagyunk, de ezenkívül egy nagy szar az életem.

Nincs igazán miért felkelnem, mert nem szeretek iskolába járni sem, mindig is utáltam tanulni, és programjaim se nagyon vannak, mert minden barátságom csak felületes, azt az egy barátomat kivéve, akivel meg nem tudunk mindig találkozni, mert sokat dolgozik. Kedvesek velem az emberek meg minden, de úgy igazán senki nem akar velem barátkozni. Próbáltam már társaságibb ember lenni, de nem megy ez nekem.

Kapcsolatom már lassan 2 éve nem volt, mert szörnyen nehezen hevertem ki az exemet, azóta pedig akikkel ismerkedek, azok között meg vagy nincs olyan, aki igazán megfogna, ha pedig volt, akkor meg nem jött össze a dolog. Viszont szeretek romantikus filmeket/sorozatokat nézni, és olyan jó néha álmodozni, meg ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerelmes voltam az exembe, és hiányzik néha ez az érzés. De egyébként nagyon jól megvagyok egyedül, mert alkalmatlannak érzem magamat egy kapcsolatra. A hírességek iránti rajongásom is talán már abnormális kicsit, mivel nagyon követem néhányuknak az életét, inkább ezzel foglalkozom, mint a sajátommal, aminek nincs semmi értelme, mert olyan üres és eseménytelen.

Szerintetek meddig lehet így élni?

20/L