Fiúk, mertek kezdeményezni? Lányok, nálatok szoktak?

Érdekes egyébként. Mindenki ugyan attól fél, pedig emberek vagyunk és végső soron senki nem eszik meg senkit. Kívánom neked a legjobbakat :)

24/F

~16 éves koromig fosós voltam nagyon. Nem is emlékszem már, hogy miként sikerült randira hívnom egy lányt, de összejött.

Utána már kicsit nagyobb önbizalmam volt és az első barátnőmet már fixen nyugodtan hívtam el randira illetve vettem fel vele a kapcsolatot.

A kapcsolat után pedig interneten keresztül teljesen jól ment a lányokkal a kapcsolatfelvétel. Bárkire bármikor nyugodt szívvel írtam rá (akkor még MSN-en, aztán jött a fuckbook).

Volt egy hosszú kapcsolatom, amiben megértettem, hogy én tetszem a lányoknak. Amikor elkerültem egyetemre, akkor úgy voltam vele, hogy oké...ideje élőben is akcióba lépni. Nem jelekre, meg ilyen hülyeségekre várni.

Gólyatáborban laza voltam és kellően nyomulós. Az egy hét alatt 4 lánnyal csókolóztam és eggyel majdnem több jött össze, de az már túl sok lett volna nekem, így ott visszaléptem (igen ilyen is van, amikor a nő marad hoppon).

A tábor után rögtön el is hívtam az egyik GT-s csoporttársamat randizni és az is jól sikerült, bár nem lett belőle semmi (neki tetszett volna a dolog, de én élni akartam kicsit).

Innentől kezdve soha semmilyen pillanatban nem volt gondom azzal, hogy odamenjek egy lányhoz. Tetszett nekik, hogy laza vagyok és merek kezdeményezni. Az első félévben számos lányt hívtam el a koliból (random találkoztunk a konyhában pl) randizni / bulizni. Szórakozásnál többet nem akartam egyiktől sem. Csók és ennyi.

Aztán elkezdtem vágyni egy komoly kapcsolatra. A szobatársam ismerősei között volt egy nekem tetsző lány. Egyszer bejött a szobánkba és én lecsaptam. Szobatársamhoz jött át, de mégis velem beszélgetett 2 órát (majd este velem jött el sétálni) és rá egy hétre már párt is alkottunk.

Nem kellett túlspilázni. Köszönni kellett és beszélni hozzá. A többi már jött magától. Kellő ütemben alkalmazni a lány arcpuszit, ami sokkal tovább tart, mint a sima köszönős puszi. Régi szép idők. :D

Utána pedig szórakozóhelyen találkoztam egy lánnyal, akivel kapcsolatba kerültem. Elsőre csak táncoltunk (ÉN GYŰLÖLÖK TÁNCOLNI ÉS BULZINI), elvoltunk. Rá egy hétre már én hívtam el szórakozni. 3 éves kapcsolat lett belőle.

Azóta pihenőt tartok. Egy lánnyal találkoztam azóta, aki tetszett. A szórakozásokból kinőttem már 4 éve. Komoly kapcsolatot keresek már csak. Az a lány aki tetszett pedig nem lett volna logikus döntés. Vonaton voltunk egy kabinban és durván ~200 km illetve és 4 év különbség volt közöttünk. Hiába volt meg az a plusz, ami ahhoz kell, hogy felvegyem vele a kapcsolatot, ezt kihagytam. Ő búcsúzáskor kifejezetten szépen mosolygott rám, így itt sem lett volna probléma.

Tehát emberek. Tökösen és ügyesen kell ezt. Nem kell túlspilázni. Egyszerűen csak meg kell szólalni. Nem is kell túlzásba vinni: "szia". A válaszából látni lehet, hogy szimpatikus vagy e neki. Ha nem, akkor hárítasz és kérdezel valami bugyutát, ha igen, akkor pedig bedobod magad és elhívod anyádhoz vasárnapi ebédre.

Járj el konditerembe sportolni. Ott elöbb utóbb csak akad valaki:))

Én nem szoktam kezdeményezni, felesleges próbálkoznom gyerekes természetű, nem túl okos, randa srácként:D