Fiúk, mertek kezdeményezni? Lányok, nálatok szoktak?

Én nem szoktam. Aki eddig bejött annak nem kellettem. Akinek én jövök be ahhoz meg sehogy sem vonzódom akárhogy próbálnék.

Nem kell több pofáraesés.

18/F

Random ismeretleneknél simán merek kezdeményezni, mer nincs tétje a dolognak. Egyetemi évfolyamtársaknál már kevésbé, mert nem akarok beégni, náluk inkább szép lassan kipuhatolom, h szabad e a pálya.

Kérdező, ha valaki tetszik, akkor ne várd a sült galambot, persze nem kell direktbe kezdeményezni, de azért adj valami jelet(lehetőleg minél érthetőbbet) a srácnak , hogy bejön neked, aztán onnantól már őrá van bízva, h mit kezd ezzel.

Az egyenjogúságnak mi köze van a nemi szerepekhez?

Évi kétszer elmegyek bulizni, ott oda szoktak jönni, de többségében nagyon mások, mint én. Egyébként sem szeretek táncolni, dörgölőzni olyanhoz, akit nem is ismerek, ezt mindig vissza utasítom. Jobban örülnék, ha beszélgetni akarna. Utcán füttyögést, beszólogatásokat inkább a szexuális zaklatás kategóriájába sorolom. Bizonyos helyeken az ember nyugodtan nem mehet végig az utcán. Előfordult, hogy ismerkedni akartak vonaton, utcán, buszmegállóban, könyvtárban, plázában, évi egyszer körülbelül előfordul valamelyik. Nem igazán udvarolnak, kezdeményeznek a férfiak.

"van a nemi szerepekhez" - érdekes mikor "nemi szerep" alatt házimunka vagy előnyök értendők akkor hirtelen nagyon hangosak a feministák...

Amúgy persze, hogy nem probálkoznak. Elég 1-2 sértő és szándékosan hangos elküldés után nem akarnak már több megaláztatást. Úgyis a bunkó lesz választva.

Megosztanám az én gondolataimat, hátha előrébb jutsz általuk.

Az a helyzet, hogy a modern technika jobban megformálta a világot mint azt sokan gondolták. Az emberek jó része igen sok órát tölt el a négy fal között egy lapos, fényt kibocsájtó valamit bámulva(mint most én mikor írom e sorokat, vagy te amikor olvasod), mikor az ember kimozdul és végre látná a világ egy részét ami nyit felé, a célszemély ismét bezárja a lehetőség kapuját és előveszi okostelefonját, majd bedugja a fülét és volt-nincs.

Ez sajnos generációs probléma. Az emberek egy része az interneten éli az életét, mindent megoszt ami törétnik vele é ki is színezi, holott nem is úgy van. A másik embertársunk meg látja, hogy jé, ez a Norbi milyen jó párkapcsolatban van, a Jani meg milyen szép helyeken jár(holott ez csak egy beállított kép, hogy csodálják őket) ezek hatására az embertársunk önbizalma csökken és csökken, egészen odáig, hogy már a mellette állótól még az időt sem meri megkérdezni.

Nem egyszer jártam már úgy, hogy a delikvens majdnem nekem jött sétálás közben mert ő nyomkodta az "okos"telefonját, nem bírt elszakadni a facebooktól mert ott van a világ, csak azt nem veszik észre az ilyen emberek, hogy közben elmegy mellettük.

A kultúra az sajnos már kihaló félben van, a tisztelet, megbecsülés, szókincs már nem erény vagy érétk, hanem hú de ciki dolog. El anyagiasodott az egész társadalom, a nagy százalékát csak az érdekli, hogy te mit tudsz nyújtani nekem, mert én megszoktam egy színvonalat, közben azzal nem törődnek, hogy nekik tulajdonképpen semmilyen értékük sincs. Ez ömlik nap mint nap a médiából és ez már annyira beleégett az meberek retinájába, hogy el is hiszik. A Bunkók még bunkóbbak, az érétkes emberek pedig nem igazán mernek megnyílni senki előtt sem, mert azt hiszik, hogy úgysem érnek semmit sem.

Kivételek persze mindig akadnak, a kor előrehaladtával hatványozottan.

Hogy konkrét választ is adjak, én valahogy nem érzem hiányát egy kapcsolatnak, hozzá teszem néha jó lenne valakivel szorosabb köteléket kialakítani, de sajnos már nem nagyon tudok megbízni és ez által megnyílni sem. Kérdezheted, hogy milyen ember az aki vizet iszik és bort prédikál. Nos, próbálom magam fejleszteni, terelgetni az életem és közben nyitott érzékekkel járok, hátha rámkacsint a szerencse.

Ha nem kezdeményeznek a férfiak, akkor menj oda hozzájuk te, hisz tudod, a nők nagyon erősek és határozottak.