Miért zárkózom el egyre jobban az emberektől?

Mert elfogyott az életcélod.

mert lusta vagy, mint a dög, nagyon érdekfeszítő ember lehetsz

Ha magadnak való vagy annak mindig oka van. Valószínűleg másképp tekintesz a világra, nem akarsz azonosulni vele, nem akarsz beleolvadni a kortársaid szürke tömegébe és egész nap arról dumálni velük, hogy ki hol csináltatta a műkörmét. Látod a felszínes barátságokat/ kapcsolatokat és egyre inkább felfordul a gyomrod ettől. Ahogy sorozatosan csalódsz abban a képben, amit a világról alkottál, a magányba menekülnél mert úgy érzed tudat alatt, hogy te vagy az egyetlen ember aki megértene Téged. Elkezdted átgondolni, mit is érsz azzal, ha végigcsinálod az egyetemet. Lesz-e valóban állásod, s ha lesz is, akkor azzal a keresettel mire mész majd stb. Ez az egész kedvedet szegte, mert az előre vetített kép csak egy mókuskerék amiben tekersz egy negyed szem mogyoróért és körülötted mindenki süket. Már nincs értelme emberekkel beszélgetni, mert úgy is mindegyik tehernek érezné a problémádat, és gyorsan mindenki le akarná tudni a nagyszerű tanácsával, miszerint "oldd meg, tanulj, dolgozz, mozogj, bulizz, pasizz, ne rinyálj!" és valószínűleg többet vársz az élettől. Valami nagyot, valamit amiért érdemes élni, amiben kiteljesítheted magadat és az emberek ezt majd tisztelik...de akárhogy próbálkozol, nincs motiváció, vegetálsz és ez annyira kikészítette a pszicédet, hogy egyszerűen semmire nem vagy hajlandó egy ideig gondolni, eleged van az egészből, pihenni akarsz, feltöltődni. (lásd filmek, könyvek...) Megnyugtatlak... csak mert antiszoc vagy, még senkinél nem vagy kevesebb vagy rosszabb. Sokan vannak így, csak nem tudsz róluk, mert mivel antiszocok, nem járnak társaságba, hogy elmeséljék :) Nem kell orvost felkeresned, semmi újat nem fog tudni mondani, csak hogy találd meg a saját belső motivációdat, céljaidat de támpontot nem fog adni max nyugtatót és szorongás oldót. Tedd azt, ami örömet okoz. Ha most pihenni akarsz akkor tedd azt. Ha a barátaid ezért elpártolnak tőled, majd szerzel újakat már más emberként. Most padlón vagy. Előfordul. Ne hagyd, hogy esztelenül felrángassanak! Ülj ameddig kell és a végén saját akaratodból állj fel! A magány kemény, de ha képes vagy egy darabig benne élni, miközben harmóniába kerülsz önmagaddal, független, erős és kiegyensúlyozott leszel.

Az emberek néha fárasztóak. Nekem is gyakran kell az egyedüllét. Nincs ezzel baj szerintem.