Itthon miért ennyire elutasítóak és távolságtartóak az emberek?

Nem jól látod kérdező.

Figyelj, ahány ország annyi kultúra, életmód és közeg. Az amit leírtál nagyjából van benne valami de van pár dolog amire bullshit-et kiáltok, a lényeg, hogy ez eléggé összetett dolog és habár nem vagyok szociológus, de szerintem kismillió dologra vissza lehet vezetni, a társadalmi problémáktól kezdve, a szociális problémákon és az egészségtelen táplálkozáson keresztül az anyagi nélkülözés szülte nyugtalanságig...de akár még a genetikáig: "a magyar mindig ilyne kis idegbeteg volt" Amúgy ajánlom neked finnországot vagy bármely skandináv országot...na öcsém az már tényleg távolságtartás. Ott ha 10méternél közelebb állsz valakihez a buszmegállóban, már zaklatónak minősülsz, ha megkérdezel valakit, hogy elnézést menniy az idő, vagy haver adj már egy szál cigit az egyenlő a szexuális bűncselekménnyel :D :D :D Na de komolyra fordítva a szót, szerintem ez kultúrális dolog. Itt így alakult ki ez kicsiny hazánban ez van. Amúgy szerintem ez se mállpítható meg így egészében, nyilván ez változik térségtől függően (pl.: falun vagy városban) és nyilván korosztály függő is. Amúgy meg a XXI. századra úgy általánosságban jellemző az elhidegülés. És személy szerint ún. szociális fóbiás vagyok, szóval nekem ez így tök jó, én ha idegennel vagy akár félig közeli ismerőssel kell négyszemközt társalogni...az maga a pokol. Én pont imádom ezt, én is ilyen mentalitású vagyok, hogy jutalmazz meg azzal, hogy nem ütöd az orrod az én dolgomba és nem szólsz hozzám, cserében én is hagylak békén és nem zaklatlak hanem törődök a saját magam dolgával.

költözz el ,sürgössen! ámerigába a helyed,ott mindenféle fekete majmot is körbecsokolhatsz,vigyoroghatsz mint obámá kifehérített fogakkal ! :ppp

Nem mindenki ilyen itthon. Vannak kedves emberek is. Az igaz, hogyha megyek valamerre én se vigyorgok, mint a tejbetök, csak akkor mosolyodok el, ha szívből jön. Az öleléssel és a puszival is hasonló a helyzet. Lehet, hogy más nemzetekhez képest ez távolságtartásnak tűnik, de nem érzem magam emiatt rosszabbnak. Segítőkész vagyok, a szeretteim számíthatnak rám. Ez a lényeg. Volt egyszer egy amerikai osztálytársam, ő is állandóan vigyorgott, meg grimaszolt, meg az egész családja. Nekem ez elég fura volt, de vele is jóba voltam.

akkor vedd föl a nyúlcipőt meg a hamuba sült pogácsát, és jó utat. Megleszünk nélküled.

Azért, mert régen minden jó volt, most meg minden sz­ar. :D

"Sok helyen jártam már külföldön, és nem nagyon tapasztaltam ezt, ami nálunk megy." Maximum a mediterrán, vagy a délkelet-ázsiai országokra igaz ez a körbecsókolunk mindenkit. A magyar inkább a középkategória, nem olyan hideg és távolságtartó mint mondjuk az északi népek, de nem is olyan nyitott, mint a déliek (európai viszonylatban). És most komolyan azt várnád el, hogy az emberek ugrálva menjenek az utcán, vigyorogjanak, mint a tejbetök, meg szórják maguk után a virágszirmokat? Te mit szólnál hozzá, ha holnaptól minden vadidegen a nyakadba ugrana, vagy hogy ne legyek ennyire túlzó, mondjuk odamenne hozzád csak úgy beszélgetni, meg "bájologni"? Na ugye, hogy furcsa lenne és menekülnél. Szerintem pont jó egyensúly van nálunk ilyen téren.