Ti is úgy látjátok, hogy a tizenéves korban kialakult szerelmek/barátságok mindennél erősebbek?

Akkor még mindenki annyira nyitott az ismerkedésre, nincsen a háta mögött számtalan csalódás, emiatt nem is fél semmitől, és át meri adni magát az érzéseinek, és én barátságoknál is ezt tapasztalom.

Akit 16 éves koromban megszerettem, azokat még mindig nagyon szeretem, és bár az első szerelmemmel szakítottunk, de ő örökre a szívemben marad, az egyik barátommal meg azóta már olyanok vagyunk, mint a testvérek. Azóta képtelen vagyok ugyanúgy kötődni, mint akkoriban, valahogy már nem megy.