A barátságok mindig megváltoznak, ha az egyik félnek kapcsolata lesz?

Van egy jó barátnőm, akivel elég közel állunk egymáshoz. Pontosabban, álltunk, amíg mindketten szinglik voltunk. Aztán nekem kb. fél éve, hogy van barátom, és azóta elég jelentősen változott a kapcsolatunk. Nem arról van szó, hogy kevesebbet lennék a barátaimmal, hiszen a barátommal is csak hétvégén vagyunk együtt, azon kívül marad időm bőven másokra is. Ezzel a barátnőmmel is kb. ugyanannyit találkozunk, de érzek a viselkedésén változást. Többet kommunikáltunk neten, és azok a besélgetések, amik sokszor egész estések voltak, nagyon megritkultak, és olyan semmitmondóak lettek. Érzem, hogy "zavarja", hogy már nem olyan, mint "régen", de én tényleg igyekszem, hogy ne legyen semmi másképpen. Eleinte többet meséltem neki a barátomtól, hogyan jöttünk össze, stb. Én úgy vettem, hogy ez természetes egy szoros barátságban. Aztán észrevettem, hogy őt ez nem igazán érdekli, ill. nem szereti, ha erről beszélek. Nyilván nekem is kicsit talán rosszul esne, ha mást hallanék áradozni, de megintcsak nekem is vannak/voltak más barátnőim, akik kapcsolatban vannak/voltak, és ahogy emlékszem, sosem éreztem emiatt irányukba ilyesmit. De persze rájöttem, és nem akartam, hogy miattam rosszul érezze magát, így minimalizáltam ezeket és csak megemlítettem néha, meg ilyesmi. Viszont a reakcióiból ítélve már ezeket is minimalizálom, és lassan ott tartok, mintha félnék akárcsak szólni is róla. Nem akarok gonosz lenni, de úgy jön le, mintha emiatt haragudna rám /kevesebbet beszélünk, az is olyan semmilyen/. Én magam sem pártolom, ha az ember csak a párjával foglalkozik és másról sem tud beszélni, de megint ezt sem érzem normálisnak, mert a barátom is az életem része. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy biztos a barátom nem szimpatikus neki, még megjegyzem, nem is ismeri. Ez is kicsit furcsa nekem, mert persze nem akarnék egymásra erőltetni két idegen embert, de annyi legalább, hogy bemutatnám őket egymásnak, viszont több olyan megjegyzése volt, hogy nem szeretné. Én arról nem tehetek, hogy ő egyedülálló, én is sokáig az voltam, ezt én nem tudom befolyásolni. Szerintetek normális ez így, illetve "átmegy" rajta még valamikor, vagy csak rosszabb lesz? Normális, ha egy barátság így megváltozik? Mit tudok ellene tenni? (megbeszélni próbáltam vele, de hárított, hogy nincs semmi baj) Valaki tapasztalt ilyet? 21L