Az mennyire normális, ha én túl függetlennek érzem magamat egy párkapcsolathoz?

Fiatal vagyok még, ez igaz, de szerintem ez nem ezen múlik, mert vannak olyan barátaim, akik már 4-5 éve komoly kapcsolatban élnek, és össze is költöztek. Nekem ez nem menne, később sem.

Nem vagyok pasizós fajta, sosem voltak egyéjszakás kalandjaim sem, és nem vagyok aszexuális sem, de valahogy azt érzem, hogy jobb nekem egyedül. Még nem találkoztam olyan sráccal, aki külsőre-belsőre igazán megfogott volna, akivel kölcsönösen szerelmesek lettünk volna, és én nem jövök úgy össze valakivel, hogy nincs meg a teljes összhang, mert próbáltam már, és nagyon magányosnak éreztem magamat...

A másik pedig, hogy mindig is különc fajta voltam gondolkodásra meg személyiségre, és szeretek egyedül lenni, és teljesen jól elvagyok azzal a 2-3 olyan barátommal, akik ilyenek, mint én, mert ők megértenek. Ha lenne egy komolyabb párom, akkor meg meg kéne játszanom magamat, hogy ne nézzen totál bolondnak, vagy pedig idegesítene.

Vannak még ilyen emberek, mint én?

20/N