Miért ilyenek a mai emberek (különösen a lányok)? Tényleg hagyjak fel minden reménnyel?

Elnézést, kicsit hosszú leszek, csak az olvassa el akinek van ideje és érdekli a dolog, a többieknek nem szándékom rabolni az idejét. Kérdésem főként ismerkedési jellegű (azért is írtam ide), de nagy általánosságban hétköznapilag is elég jellemző a környezetemben található lányokra.

Elöljáróban magamról: 20 éves, átlagos srác vagyok, közvetlen környezetem visszajelzése alapján nem vagyok rossz ember (nem célom fényezni magam, de a tényeket leírom, hogy átláthatóbb legyen az összkép): segítőkésznek segítőkész vagyok (akár elméleti, akár gyakorlati, akár tárgyi problémában, magyarul akár egy angol mondatot kell lefordítani, akár egy asztalt odébbtolni, akár egy zsebkendő vagy rágó kell adok, segítek, nem volt még olyan hogy valakit ignoráltam volna), humorom van, akár én "gyártom", akár mások. Nem vagyok hobó, nem dohányzom, nem vagyok alkesz.

Úgy vettem észre, főként az elmúlt 1-2 évben, hogy a velem kb. egykorú lányoknak (értsd: 17- 25 év között) egyre inkább nehezére esik emberi módon viselkedni velem, ez alatt azt értem, hogy bármilyen kérdéssel, kéréssel, panasszal, infoval, bármivel fordulok hozzájuk, akár vicceskedve, akár komoly hangnemben, szimplán ignorálnak. Most már nem az van, mint anno, hogy kitérve válaszolnak, vagy hasonlók, hanem 10-ből 8 szimplán nem reagál. Semmire. Mielőtt valaki azt hinné, hogy ilyen online guru vagyok aki élőbe még nem is beszélt csajjal, annak elmondom, hogy ez nagyon nem így van, napi szinten beszélgetek lányokkal, de sokkal ha akarnék sem tudnék. Aztán ehhez kapcsolódóan egy még érdekesebb probléma: az hagyján hogy esetleg olyan ember nem válaszol, akivel sosem találkoztam, teljesen elfogadható. De az olyan ember, akivel többször is találkoztam már (van akivel naponta), köszöntünk egymásnak (sőt olyan is van akinek egyetemen én súgtam le a megoldást a 2-eshez) miért van, hogy nem hogy nem válaszol, de még vissza sem hajlandó igazolni? És ez csak a lányoknál bevett szokás, férfiak azonnal válaszolnak, segítenek ha tudnak vagy ha nem, akkor kimondják hogy bocs haver, most ebben nem tudok segíteni. A lányok nem. Ennyi a reakció: látta. És se válasz, se semmi. És ez nem egyedi, egyszeri eset, nem is egy évben egy, hanem mindennapos, már 20 fölött van az ilyen emberek száma kapásból akit meg tudnék említeni. És nem csak egyetemről, nem csak egy baráti körből, egy városból, stb. hanem teljesen eltérő korú, lakhelyű, külsejű, stílusú stb lányok. Na persze csak a jobban kinézők. Tényleg egy nyamvadt "szia"ból az jön le mindenkinek rögtön hogy "Úristen ez meg akar fektetni, el akar venni feleségül, szüljek neki majd 4 gyereket"? Tényleg ennyire ferde a világ? Az meg se fordul a fejében, hogy esetleg segítségre van szükségem, vagy szimplán beszélgetni akarok? És ha megismerne esetleg lehet hogy nem találna annyira borzasztó embernek?

Manapság már tényleg csak mattrészegen, 2 hányás közt, egy doboz cigivel a számban, bedrogozva, rommá gyúrva, kitetoválva, BMW-kulcsot lengetve lehet egy mondatot váltani a lányokkal? Mert akkor megette a fene az egészet. Miért nem lehet egy esélyt adni? Vagy ha ENNYIRE nem akar ismerkedni vagy egyáltalán szóba állni, miért nem lehet annyit leírni, hogy: "Bocsi, nem akarok beszélgetni veled". Alig 30 betű, 4 másodpercnél nem több begépelni. Miért kell ENNYIRE bunkónak lenni? Vagy lehet hogy nekem túl nagyok az elvárásaim, én vagyok túl régimódi és romantikus lélek? Hogy ma már egy Hogy vagy? sem vethető oda 30 milliós autó, iPhone és 2 üveg vodka nélkül?

Mindazonáltal lehet bennem van a baj, de nem érzem úgy hogy ez fair lenne, normális, vagy hogy én többet tudnék tenni. Még egyszer mondom, nem arról van szó hogy a legelső kapcsolatot online akarom felvenni lányokkal, itt egy-két kivétellel mindenkivel találkoztam, beszéltem már, de érdekes mód nagyrészt kényszer szülte körülmények közt (értsd: egyetem és segítség kellett neki, hostess és kötelességi jópofának lenni, netán baráti kör és köszönni illik stb.) De utána semmi. És ez a legrosszabb. Hogy annyi gerinc nincs, hogy a szemembe mondja, hogy bocs de nem. Nagyon sokba tart. Még egyszer mondom, lehet bennem van a hiba és túl sokat várok. Elvégre 2016 van.

Aki tud, kérem szóljon hozzá, és köszi ha elolvastad. Jó lenne ha lenne még remény.