Van lányban is nagyon spórolós?

Szerintem sok különálló témát összemostál most.

Azt, hogy kinek van érettségije, kinek van diplomája, meg a politikusokat szerintem felesleges idekavarnod.

Nekem van diplomám, de ahol dolgozom, oda pl. érettségi volt az elvárás, és ma nem azért keresek annyit, amennyit, mert lediplomáztam, hanem azért, ami a fejemben van. Annak meg nincs köze a papírokhoz.

Aztán az, hogy te csapvizet iszol a cukros és ártalmas üdítők helyett, megint egy másik történet. Ez mindenkinek egyéni döntése. Én is vizet iszom, de ezt inkább az egészség témakörhöz kapcsolom, mint a spóroláshoz.

A lényeg inkább az szerintem, hogy te nem élsz igazán.

Csak létezel, azért, mert azt hiszed, hogy ettől 10 vagy 20 év múlva egy picit nyugodtabb lesz az életed, pedig aztán ki lát a jövőbe?

Nekem diákhitel tartozásom van, ami nem kicsi, de ennek ellenére is elmegyek néha moziba, színházba, mert az egy élmény, ami nem ér fel azzal, hogy otthon gubbasztok a monitor előtt, és úgy nézem ugyanazt.

Elmegyek kirándulni, elutazom, ha van rá lehetőségem,

beülök néha egy kávéra vagy hamburgerre, ha épp az esik jól.

És tudod mit? Ugyanannyi év elteltével majd, ugyanakkora összeget elő fogok tudni rántani a zsebemből, mint te.

Mivel nagyon klassz munkahelyem van elek es virulok, es velhetoleg a duplajat tudom elorantani mint te pusztan azert, mert felre tudok tenni anelkul, hogy kenyeren es vizen elnek.

Az elet rovid, fogalmad sincs h mi lesz holnap, valamelyest elvezni kell. Egy sporolos emberrel egyutt elni iszonyat kimerito lehet.

Igen, ilyen voltam. Tudod mi történt. Rohadtul nem érte meg az. Vacakul éreztem magam, megcsömörlöttem és elment az életkedvem. Évekig ezt csinálni...belebolundulsz. Plussz nincs garancia semmire. Az én spórolásom elvitte tesóm betegsége, egy baleset meg úgy döntöttem egyetemről elmegyek erasmussal fél évre talulni az egyik skandináv országba. Életem legjobb döntése volt. Barátnőm is spórolós volt 23 évesen meghalt autóbalesetben...

Most annyit keresek, hogy tudok félrerakni, van lakástakarékom és nem gond ha elromlik valami és cserélni kell. DE nem vonok meg magamtól mindent. A szakmámban elvárás a jól öltözöttség, párommal is van, hogy néha rendelünk ha fáradt vagyok főzni. Nyaralni is elmegyünk. Az nem működik, hogy mindent beáldozok a jövőért.

A leírásodból azt látom, hogy naív vagy és tapasztalatlan. Pl ha utcára kerül egy fiatal lány ne menjen hajléktalanszállóra (erőszakról hallottál már?) inkább huzza meg magát valamelyik barátjánál.

Lakást saját zsebből 100%- ba? Sok sikert. Pesten egy másfél szobás nem lepukkant panel nem veszélyes környéken 15M-nél kezdődik. 40 évesen költözzön? Sose legyen kocsija, hisz az drága?

Aztán életében nem utazott nem ismerkedett, kóstolt új ízeket látott idegen kultúrát és úgy amblok nem érezte jól magát. Mert ha csak létfentartásra költ gondolom mozi, kirándulás nem fér bele. Nem. Ez nem jó irány, fordítva ülsz a lovon.

Ilyen szinten nem húzom meg a nadrágszíjat, ha valami megtetszik, és van rá pénzem, akkor megveszem magamnak (esetlegesen félreteszek rá pénzt), de nem szoktam összevissza vásárolgatni mindent. Ha boltba megyünk, igyekszem mindig a leggazdaságosabban összeszedni a dolgokat, nézem az akciókat, és hogy melyik mennyire éri meg. Moziba nem járok, max. évi egyszer, szórakozóhelyen is már ezer éve nem voltam (ha mégis "bulizni" akarunk a barátaimmal, akkor nem beülünk egy kocsmába, hanem megvesszük boltban, mert úgy ezerszer jobban kijövünk belőle).

Nincs káros szenvedélyem, amire állandó rendszerességgel kéne pénzt kiadni.

Még nincs saját keresetem, itthon lakom a szüleimmel, de már most tudatosan készülök arra, hogy ha egyszer független leszek, akkor se kelljen a hónap végén kuporognom (mert tudom, hogy abból a munkából, amit végezni fogok, nem lehet majd nagyvilági életet élni).

19/L

Mondhatni, bár nem egészen így élek. Alig valamire költök pénzt, mert a dolgokat másként is meg lehet szerezni (termelsz, alkotsz, stb.). Viszont míg nálad is a pénzbe vetett bizalom dominál, addig én inkább arra törekszem, hogy minél jobban boldoguljak nélküle. A hobbijaim javát, a szórakozásom is meg lehet oldani másként.

Segítő szándékkal kérdezem, hogy arra gondoltál, hogya amit gyűjtögetsz, az bármikor elértéktelenedhet? Szerencse is kell, hogy mondjuk a befektetések ne bukjanak, mikor ki kéne venned belőlük a pénzed. Ha meg szimplán pénzt tartalékolsz, annál kockázatosabb nincs is...