Szerintetek miért vált sokakban szinonimává a társkeresés és a pénz?

Naná, még a társkereső oldalak is mind fizetősek lettek.

Egyáltalán nem. Mondjuk nulla pénzzel nem lehet boldog párkapcsolatban sem élni szerintem, mert a közös programok kellenek a kapcsolat frissen tartásához, az ingyen séta meg unalmas egy idő után. De egy tök átlagos fizetésből is el lehet menni viszonylag rendszeresen mozizni, kajálni, barátokkal inni egyet, stb, és egy belföldi nyári nyaralásra is lehet félretenni. Szóval munka kell, de több százezres csúcsfizetések nem.

..."De egy tök átlagos fizetésből is el lehet menni viszonylag rendszeresen mozizni, kajálni, barátokkal inni egyet,"? Na ja Ausztriában, Németországban biztos, de az itteni átlag 120 ropi nem igazán elég ilyesmikre. Örülhetsz ha a számlák meg a törlesztő/abérleti díj megvan meg volt mit zabálni.

Nem szinoníma, de az anyagiak is fontossá válnak hosszú távon, mert valamiből meg kell élni.

Mert a pénz olyan mint a levegő. Szükséges az életben maradáshoz, mivel ez egy fogyasztói társadalom. 7 milliárd lélekszámú bolygón meg se tehetnénk, hogy mindenki magának termelje meg az élelmet. Még 2 emberre is nagy föld kellene, hogy egy évre elegendő élelmet termelhessen magának. Vagyis maradt a gürizés amiért pénzt kapsz. Minél több van, annál jobban be vagy védve. Mivel ezt a biztonságot keresi mindenki, többek számára csak az a lehetőség jutott, hogy más anyagi helyzetére támaszkodjon. Vagyis megkérdőjelezhető mit értünk társkeresés alatt. Már rég nem szerelmet. Egyáltalán mi az? Kezdeti fellángolás, hogy aztán 1 év után elmúljon a láng? Mi lesz az élet hátralévő részével? A többi együtt töltött idővel? Tehát maga olyan mint szerelem nem létezik. A társkeresés is a fogyasztói társadalom mintájára épül. Kereslet, kínálat, szelektálás, választás.

#5 Érdekes mi itthon Budapesten tudunk ennyiből eljárni, pedig mindketten fizetünk számlákat, albérletet, egyebeket :D

Én most már dolgozóként azt is figyelem, hogy kettőnknek legyen elegendő jövedelem a közös megélhetéshez. Senkin nem akarok élősködni, de azt sem hagyom, hogy rajtam élősködjön valaki. Diákként ez nem volt szempont, akkor még csak építgettem a karrieremet, és az is benne volt a pakliban, hogy az aktuális párommal közösen haladunk előre. Most már szempont, mert nem vagyok eltartott, és azt a szintet, amit elértem, csak kényszerből vagyok hajlandó lejjebb adni, és békeidőben azt is csak időszakosan. Szeretnék egyszer gyereket, de nyomorba nem vállalnék.