A gyermeküket egyedül nevelő nők egy része mire fel panaszkodik?

Náluk azt tapasztaltam, hogy miközben rendkívül válogatósak párkeresésben, mégis panaszkodnak, hogy "ők szegények" egyedül "kénytelenek" nevelni jó ideje már a gyermeküket, és "de nehezen" találnak párt maguknak...

Sok ilyen nőtől azt halllom, hogy szerintük ők "nem kellenek senkinek, mert már van gyerekük"... Hát ez egy nagy marhaság. Ponthogy ezen nők, akik ilyen helyzetben vannak és panaszkodnak, ponthogy ők a válogasak.

Pedig a többségük még gyerektartást is kap!! Tehát nem kellene játszania annyira annak a szempontjuknak, hogy a leendő új párjuk hogyan áll anyagilag.

Nem panaszból mondom, hanem a kérdésem szempontjából, h a nők túlnyomrú részét meg NEM a lelki, sem intellektuális értékek érdeklik jobban (bár egyeseket szerencsére az is), hanem elsősorban a férfiak anyagi helyzete, messzemenően, és ebbe beleértem a gyermektelen nőket is.

Tehát mit akarnak a gyereküket egyedül nevelő nők mégis? Egy kis része korrektül, következetesen jár el, gondolom, de én a többségükről beszélek. Szóval mire fel panaszkodnak, h "jaj nem találok új párt magamnak régóta", ha egyszer gyerektartást is kapnak (legalábbis többségük), tehát nem kéne egetverő szempontnak lenni a leendő új pár anyagi helyzete, valamint a férfiak lelki értéke és intellektusa nem igazán szempont a nők többsége számára, a gyermeküket egyedül nevelők többségének sem.

Hát akkor miért panaszkodnak, hogy nincs új párjuk régóta...?? Ők maguk löknek el maguktól minden remek, leendő férfit! (Persze a rosszindulatú, hanyag stb férfit is ellökik, na de ez a megoldás vajon, hogy ellükni mindenkit saját maguktól, anyerő, remek férit is, csak mert így a károsat is sikerül ezáltal távol tartaniuk önmaguktól??)

-

Az átlagos kinézetű új férfi pár nem kell nekik... a tinilánynak se kell, nekem minek kéne, nem igaz??

... a jóindulatú, mély érzésű, segítőkész férfi szintén nem kell nekik (mert "unalmas", blabla, stb, de ha bántja a nőt egy férfi, felhúzzák az orrukat persze a nők, mert nekik az se jó, ami utóbit bár megértem, de akkor a jószándékú miért egyenlő nekik az unalmassal eleve??),

az értelmes férfi sem kell nekik (mert nem értik meg őket?),

az se kell nekik, aki értelmes és mély érzelmű, jóindualtú férfi egyszemélyben.

De ha gyermekszerető az se jó nekik, mert "az ezer százalék, hogy pedofil"... (Ami persze egy szokásos női paranoia a nők egy részénél, mert bár léteznek pedók, de csupán kis hányada a férfiaknak pedó, és kis hányada csupán gyermekmolesztáló, vagy a kettő egyszerre. A férfiak túlnyomó része egyik se e kettő közül.)

Akkor ki kell nekik?? A pénzes pasi, mint a gyermektelen nők többségének?? Amikor kétségbe van sokuk esve,hogy "jaj mi lesz velünk, meg a gyereknek is kell apa, meg nekem is pár, meg de nehéz egyedül nevelni fizikailag, lelkileg egy gyermeket, pláne 2-3 gyereket"... (Mondom, tarsuk szem előtt, h többsége ezen nőknek kap gyerektartást az exüktől!!)

Akkor még nekiállnak válogatni...??? És csodálkoznak, meg panaszkodnak, h évekig nem lelnek új párra???

Magyarázza már el nekem ezt valaki ennek okát, megkérem...

És nem a kivételekre gondolok, mondom mégegyszer. Tehát kérdésemben nem jutnék előbre, ha azt akarná fejtegetni egy nő itt, hogy "hát én nem tudom, a legtöbb nő miért ilyen, én nem ilyen nő vagyok". Tehát hagyjuk most a kivételek esetét. Persze ők is írhatnak, de ne a saját kivételes, nem anyagias stb mivoltukról, mert azáltal nem jutok előbbre a kérdésem kapcsán. Hanem a nők többsége kapcsán kérnék meglátást, h mi az oka a fent vázolt önellentmondásuknak.