Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A gyermeküket egyedül nevelő nők egy része mire fel panaszkodik?
Náluk azt tapasztaltam, hogy miközben rendkívül válogatósak párkeresésben, mégis panaszkodnak, hogy "ők szegények" egyedül "kénytelenek" nevelni jó ideje már a gyermeküket, és "de nehezen" találnak párt maguknak...
Sok ilyen nőtől azt halllom, hogy szerintük ők "nem kellenek senkinek, mert már van gyerekük"... Hát ez egy nagy marhaság. Ponthogy ezen nők, akik ilyen helyzetben vannak és panaszkodnak, ponthogy ők a válogasak.
Pedig a többségük még gyerektartást is kap!! Tehát nem kellene játszania annyira annak a szempontjuknak, hogy a leendő új párjuk hogyan áll anyagilag.
Nem panaszból mondom, hanem a kérdésem szempontjából, h a nők túlnyomrú részét meg NEM a lelki, sem intellektuális értékek érdeklik jobban (bár egyeseket szerencsére az is), hanem elsősorban a férfiak anyagi helyzete, messzemenően, és ebbe beleértem a gyermektelen nőket is.
Tehát mit akarnak a gyereküket egyedül nevelő nők mégis? Egy kis része korrektül, következetesen jár el, gondolom, de én a többségükről beszélek. Szóval mire fel panaszkodnak, h "jaj nem találok új párt magamnak régóta", ha egyszer gyerektartást is kapnak (legalábbis többségük), tehát nem kéne egetverő szempontnak lenni a leendő új pár anyagi helyzete, valamint a férfiak lelki értéke és intellektusa nem igazán szempont a nők többsége számára, a gyermeküket egyedül nevelők többségének sem.
Hát akkor miért panaszkodnak, hogy nincs új párjuk régóta...?? Ők maguk löknek el maguktól minden remek, leendő férfit! (Persze a rosszindulatú, hanyag stb férfit is ellökik, na de ez a megoldás vajon, hogy ellükni mindenkit saját maguktól, anyerő, remek férit is, csak mert így a károsat is sikerül ezáltal távol tartaniuk önmaguktól??)
-
Az átlagos kinézetű új férfi pár nem kell nekik... a tinilánynak se kell, nekem minek kéne, nem igaz??
... a jóindulatú, mély érzésű, segítőkész férfi szintén nem kell nekik (mert "unalmas", blabla, stb, de ha bántja a nőt egy férfi, felhúzzák az orrukat persze a nők, mert nekik az se jó, ami utóbit bár megértem, de akkor a jószándékú miért egyenlő nekik az unalmassal eleve??),
az értelmes férfi sem kell nekik (mert nem értik meg őket?),
az se kell nekik, aki értelmes és mély érzelmű, jóindualtú férfi egyszemélyben.
De ha gyermekszerető az se jó nekik, mert "az ezer százalék, hogy pedofil"... (Ami persze egy szokásos női paranoia a nők egy részénél, mert bár léteznek pedók, de csupán kis hányada a férfiaknak pedó, és kis hányada csupán gyermekmolesztáló, vagy a kettő egyszerre. A férfiak túlnyomó része egyik se e kettő közül.)
Akkor ki kell nekik?? A pénzes pasi, mint a gyermektelen nők többségének?? Amikor kétségbe van sokuk esve,hogy "jaj mi lesz velünk, meg a gyereknek is kell apa, meg nekem is pár, meg de nehéz egyedül nevelni fizikailag, lelkileg egy gyermeket, pláne 2-3 gyereket"... (Mondom, tarsuk szem előtt, h többsége ezen nőknek kap gyerektartást az exüktől!!)
Akkor még nekiállnak válogatni...??? És csodálkoznak, meg panaszkodnak, h évekig nem lelnek új párra???
Magyarázza már el nekem ezt valaki ennek okát, megkérem...
És nem a kivételekre gondolok, mondom mégegyszer. Tehát kérdésemben nem jutnék előbre, ha azt akarná fejtegetni egy nő itt, hogy "hát én nem tudom, a legtöbb nő miért ilyen, én nem ilyen nő vagyok". Tehát hagyjuk most a kivételek esetét. Persze ők is írhatnak, de ne a saját kivételes, nem anyagias stb mivoltukról, mert azáltal nem jutok előbbre a kérdésem kapcsán. Hanem a nők többsége kapcsán kérnék meglátást, h mi az oka a fent vázolt önellentmondásuknak.
válasza:Nekem van egy gyerekem, egyedül nevelem, nem panaszkodok, mert így is több embernek kellenék.
A panaszkodósok nem csak gyerek miatt panaszkodnak, hanem bármi más miatt is, ami egy kicsit is megnehezíti az életük. Kevés pénz, plusz kilók, munkahely, barátnők pasik. A gyerekek több együttérzést váltanak ki ezért hozzák fel gyakrabban.
Egyébként egy csinos, képzett, életvidám anyukára nagyobb a kereslet, mint egy elhanyagolt, túlsúlyos rossz anyagi helyzetben lévő gyermektelen nőre. Mégis mindenki válogat, szerencsére más más értékrenddel, így mindenki talál párt idővel.
Egyébként ne kezdj anyukákkal, ha csak azért tennéd, mert azt hiszed nekik azért már megfelelsz.
Kedves nyolcas, ezt nekem írtad?? Mi alapján?? Teljesen fals, következetlen akkor a reagálásod. Érdele, őszintén, hogyan jutottál minderre??
"A "választék" is kisebb már természetesen, nem mindenki neveli szívesen más gyerekét."
De hát pont erről szól a kérdésem, hogy nagyon is vannak férfiak, akik nevelnék más gyerekét, mégis elutasítja ezen nők többsége őket!!
"Egyébként az itt leírt férfi tapasztalatok alapján pont az van, hogy állítólag az anyák akaszkodnak mindenkire rá, legalábbis sok ilyet olvasni."
Csak ismételni tudom magam: pontosan a fordítottját tapasztalom évek óta én is mint férfi, és sok más férfi is!
-
Nos, én egy sokak által jó humorúnak mondott, intellektuell, jószándékú, tartalmas lelkű pedagógus (!) férfi vagyok, 30-as éveimben járok, rosszul se nézek ki (szubjektív a külső tetszés), mobilis, költözésre kész férfi vagyok, és nagyon régóta nem találok párt neten, élőben se, bár élőben kevesebb lehetőségem volt ismerkedni, mivel sajnos egy falura kerültem anno fiatal felnőttként.
Csakhogy... itt jön képbe AZ EGYETLEN vonatkozó hátrányom (szóval ez a röhej, és nem egyedül élem át eme női abszurditást férfiként) :
gyakran voltam és vagyok munkanélküli, anyagilag sosem voltam toppon, bár ha van pénzem, remekül tudok spórolni belőle!
CSAK emiatt nem kellettem tartós kapcsolatra a gyermekeiket egyedül nevelő nők sorának!!
(Egy kis része esetén persze fennállt értelemszerűen az a jellemző, mint mindenki más esetén, hogy van, amikor kisugárzásra nincs igazán passzolás, vagy nagyon ronda volt a nő, és kivételesen én nem közeledtem nőhöz ez esetben.)
Pedagógus se véletlen vagyok: jó érzékem van a gyermekneveléshez (a kamaszokéhoz csak átlagosan bár, de a kisebbekhez sokkal inkább), mely tényezőt mind a saját magam megítélése, mind mások megítélése alapján jegyzem meg. (Elsősorban 10 év alatti gyermekeiket egyedül nevelő nőknek udvaroltam azok közül, akiknek már van gyermeke, és továbbra is ez a szempontom. Ettől még fogom nevelni szeretettel a gyerekit akkor is, ha ők kamaszok lesznek!)
Szóval erre varrjatok gombot...
Kedves 10-es írta:
"Ha ezt az ismerősömet nem ismerném eléggé, én is mondhatnám, hogy mire föl panaszkodik, de így, hogy jobban ismerem a sztorit, neki adok igazat, hiszen van alapja, csak nem veri nagy dobra. És ezzel szerintem sokan vannak így (és vagyunk így akár más téren is).
Én ezt részben megértem, de a FŐ KÉRDÉSEM az, hogy MIRE FEL VÁLOGATÓSAK vajon, új pár keresése tekintetében??
Valamint írta továbbá a kedves 10-es:
"Szerintem akikről te írsz, az ha igazán mélyen belelátnánk, leszűkíthető egy adott körre, de nem a többségre."
Ezt eleve fordítva látom, mint a saját, mind számos férfitársam tapasztalata alapján, mint mír említettem volt.
Kedves 11-es:
Miért ne kezdenék anyukákkal?? Pláne az én koromban... 30 feletti pedagógus férfi vagyok, de nem szeretném feleslegesen ismételni, h sokak által jó gyermeknevelési érzékkel bírok, és énszerintem is.
"Mégis mindenki válogat, szerencsére más más értékrenddel, így mindenki talál párt idővel. "
Épp ez az, hogy éveken át nem talál sok oylan nő párt saját magának, akinek van gyereke, főleg ha 2-3 gyerek is van, miközben ezen hölgyek külseje minimum elfogadható!
válasza:Azért válogatnak, amit átéltek az előző kapcsolatukban vagy kapcsolataikban, vagy akár gyerekkorukban, de nem biztos, hogy ezt rögtön az orrodra kötik, a bizalom meg már nem biztos, hogy olyan könnyen kialakul, mint régebben, akár a gyerek előtt, hamarabb megszólal bennük a vészcsengő, és lehet, hogy az adott emberrel szemben alaptalanul, csak nem akarnak kockáztatni.
Mondok még egy példát. Anyai nagymamám édesanyja fiatalon lett özvegy, nagymamám azt mesélte, hogy lett volna lehetősége újból férjhez menni még úgy is, hogy 5 lányával maradt magára, tehát nem 1, hanem 5 gyerek volt, és még így is volt udvarlója, de ő nem ment bele, inkább egyedül felnevelte a gyerekeit. Kérdezhetnénk, hogy miért, hiszen az még olyan korszak is volt, amikor meg is szólták jobban az egyedülálló nőket, meg háborús idő is volt. Én is megkérdeztem mamámat, milyen emlékei vannak erről, aztán elmesélte, hogy amikor az édesanyja gyerek volt, akkor neki volt egy mostohaapja, aki nagyon rossz választásnak bizonyult, rosszul bánt a családdal, és ez annyira nagy hatással volt rá, hogy nem mert kockáztatni, hogy az ő gyerekei is így járjanak, miután szeretett férje fiatalon meghalt máig bizonytalan okokból (egyszer csak lebénult, egy darabig élt így, aztán csak elaludt, a 40-et sem élte meg). Nagymamám szerint nagyon szerették egymást egyébként, de dédapám halála után dédmamám inkább választotta a nehezebb utat, csak mert olyan volt a gyerekkora, amilyen.
Úgy látom, a lényeget félreérti a legtöbb beírtó (jelenleg a 11-esik olvastam), bár köszönöm, h válaszoltok.
TEHÁT A HANGSÚLY ezen van a kérdésemben:
MIRE FEL VISSZAUTASÍTÓ új pár keresése során sok olyan nő, aki minimum egy, de inkább több gyermeket egyedül nevel, PUSZTÁN MERT NINCS ELÉG PÉNZE AZ ÚJ UDVARLÓJÁNAK??
Ez az, amit sorozatban látok ilyen nők esetén, és erre keresem a miért-et...
Nem mindegyikén, de a túlnyomó részüknél én is és számos férfitársam is tapasztalja, hogy CSAK a férfi alacsony anyagi helyzete miatt visszautasító (és csak ritkán azért mert ninsc lelki passzolás). Lelkiismeretes, értelmes, érzelmes férfiak sorát utasítják vissza CSAK az alacsony anyagi helyzete miatt, így engem is, évek óta.
Nyilván nem azon esetekről bszélek, amikor egy férfi valóban hanyag, nem törődik a gyerekekkel, stb. De mire fel túláltalánosítanak an ők, hogy ha egyszer megégeték magukat ,akkor szeirntük minden férfi nemtörődom, agresszív, stb??
Főleg -szerintük- azon férfiak, akiknek nincs pénze.. :))) Ez nagyon morbid...
A női félelemre, korábbi rossz tapasztalatukra hivatkoztok, na de ha van pénze az új udvarlónak akkor már nyerő nekik!! Hol van itt a félelem?? Sehol!
De akkor miért sipákolnak, h nem találnak párt?? Hiszen löknek el mindenki maguk mellől, értelmes, segítőkész, jüravaló férfiakat is!
(Az egy másik téma lehetne, gyakorin sokan feltették a kérdést, h persze a csaló, hatásvadász pasiknak bedől a legtöbb nő, sajnos, míg a rendes férfiak feje felett meg átnéznek, ha nincs lóvéjuk! De hogy 2-3 gyereket egyedül nevelő nők többsége is... Döbbenet számomra...)
*Úgy látom, a lényeget félreérti a legtöbb HOZZÁSZÓLÓ (jelenleg a 11-esik olvastam)
Elnézést kérek újfent; kínlódom evvel a tökéletlen klaviatúrával...
(Nem "beírtó"-t szerettem volna írni.)
válasza:Kedves 15-ös, félig-meddig érthető az idősebb nők bizalmatlansága, bár tapasztalatom szerint sokuk kifacsart, morbid módon ilyen - mint megindokoltam, részleteztem ittt, időközben (ezért ezt nem ismétlem el most).
Azonban, mint mír jeleztem: kérlek titeket: NE KIVÉTELEKRŐL írjatok! Avval nem jutok előbbre!
Kedves 15-ös, hiába fejted ki, hogy van, aki4- 5 gyerekkel se mert belevágni új férj keresésébe, mert ez csak félig válasz a kérdésemre, hiszen a kérdésem egyik lényeges pontja az, hogy sok, többgyerekes nő sipákol, h "jaj, nem találok új férfit", miközben ponthogy az ilyen nők többsége sorra ellöki saját magától az értelmes, jóravaló férfiakat (is)!
Tehát akiről írtál, ő egy lényeges szempontból kivétel:
ő nem sipákol, ő , ha jól értelek, nem panaszkodott, h nincs új férje, és nem is keresett.
Én NEM ilyen esetekre kérdeztem rá. Eléggé sok oldalról megfogalmaztam kérdésem a kommentjeimben, nehéz ennél pontosabban elmagyarázni, mire gondolok, ergo igazán megérthető a kifejtésem - NEM kivételekről szól.
Kérlek, titeket, próbáljátok beleképzelni magatokat az én, illetve a tömegesen hozzám hasonlókat évek óta tapasztaló férfiak szemszögébe, legalább a részletes kifejtéseim alapján! Köszönöm, aki elmélyed és értelmezi soraim LÉNYEGÉT, és aszerint reagál majd.
(Bár tényleg, ismétlem, félig-meddig majdnem mindenki válasza hasznos volt, a 15-ösig olvastam per pillanatig, és köszönöm szépen a soraitok közül az idevágóakat, akár ellenvélemény / ellentétes tapasztalatotok, akár hozzám hasonló.)
Kedves 18-as, bár tudom, ha keveset írok, átláthatóbb, de akkor meg nem lehetséges pontosan közölni, mire gondolok. Viszont számos kommentet közöltem itt, így viszont meg valóban nem várhatom el, h minden hozzászóló végigolvassa kommentjeimet. (Esetleg mindenki legalább azt, amit neki címeztem reagálásom gyanánt.)
Ennél fogva kénytelen vagyok ismételni, hogy ne kelljen visszakeresned, hogy már írtam erről:
Az egyik bökkenő, hogy GYAKRAN NEM félelem miatt lökenk el a sokgyerekes nők új lehetséges párt, újra és újra, hanem többségüknél EGYETLEN SZEMPONT AZ ANYAGIAK! Tehát sorra látom, h amikor "van fogás / kapás", tehát pénzes pasi a láthatáron, akkor bezzeg ugranak!!
Hol itt a női félelem, meg bizalmatlanság?? Sehol!! És NEM a kivételekről írok! Mondom sokadszorra.
(Mert sajnos nagyon a kivételekről írtatok itt tömegesen, holott kértem, h engem itt NEM a kivételek érdekelnek, mert avval nem kapok választ.)
Ezért látom önellentmondónak a nők többségét, és kommentjeimben kifejtettem részletesen, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő nők többsége is ilyen, sajnos.
Nem bírálat a lényege mondanivalómnak, hanem a magyarázat keresése, pl h miért önellentmondó a legtöbb nő? (A konkrét kérdésem egyik rész oka is ez, nagyon úgy fest.) Márpedig ehhez le kell írnom, miféle ellentmondást tapasztaltam sokukban - ez NEM puszta kritizálódés, még mielőtt valaki esetleg félreérti (kaptam korábban több ilyenfajta félreértő reakciót is).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!