Hogyan dolgozza fel, lép túl az ember azon, hogy elérhetetlen számára valami, amit minden másnál jobban szeretne?

Én egy jó ideig írtóra küzdöttem ellene, megfeszítettem minden érzésemet, vágyamat, magam előtt is letagadtam a dolgot. Aztán csak nem sikerült ezt a vágyat elmulasztani, mert úgy érzem nagyobb nálam.

És akkor elfogadtam, hogy nekem most ezzel kell együtt élnem. És már nem gyűlölöm az érzést, a helyzetet, csak ez van, együtt élek ezzel, és valami miatt belül van egy halk hang, amit azt mondja, hogy nem biztos, hogy ez mindig így lesz, nem ismerjük a jövőt.

Tehát én úgy dolgoztam ezt fel, hogy leálltam az ellene való harccal, és elfogadtam, hogy ez egy új élet, most erre kell berendezkedni, aztán majd csak lesz valahogy: vagy elmúlik az érzés magától, vagy nem, de már nem érdekel. Élem így az életem.

Leszoktatod magad róla.

Nehéz de egy idő után jobb lesz, rutinosan fogod kukába rakni azt az érzést ami rád tör ha eszedbe jut.

- Ad magának időt, hogy meggyászolja azt az elérhetetlen dolgot. Utána talál, vagy már eleve volt, van más is az életében, amit értékelni tud, szeret, kitölti az életét és boldoggá teszi. Boldog azzal amije van, nem azért siránkozik ami nincs.

-Vagy egész életében siránkozik, irigy azokra akiknek van, gyűlölködő, rosszindulatú, megkeseredett emberré válik.

Lehet választani.

Attól függ, miről van szó. Ha mindenáron járni szeretnél, de kerekesszékben ülsz életed végéig, akkor ott az elfogadás a fontos.

A kategóriából kiindulva viszont egyszerűen az a bajod, hogy nem tudsz csajozni. Akkor viszont ne keseregj, hanem emeld fel a popód és feküdj rá a feladatra.