Miért csak a hisztis nőknek jutnak normális férfiak?

Az összes kiállhatatlan hisztigép ismerősöm boldog párkapcsolatban él jó természetű, jóképű, és végtelenül türelemes férfiakkal.

Én nyugodt, kiegyensúlyozott nő vagyok, és bennem a párjaim mindig csak a hibát keresik, mindig mutogatnak másra, hogy az mennyivel jobb, és mennyire vágynak egy hisztigépre.

Úgy döntöttem, lefolyatok egy mini kísérletet.

Ha a párom valamit nem úgy csinált, ahogy kértem, és finoman emlékeztettem, hogy mást beszéltünk meg. Ilyenkor jött a rapli, hogy ne rinyáljak már a semmin.

Egyszer másként reagáltam le. Olyan hisztit levágtam, hogy magam is meglepődtem rajta, és még egy vizes törülközőt is kapott az arcába. Az eredmény: megdöbbentő.

Reakció: Ne haragudj, ezerszer megmondtad, én meg nem figyeltem oda, sajnálom. Meg tudsz bocsátani?

Ugyanilyen eredmény várható, ha egy vita során finoman közli a nő: Kicsim, nekünk ez nem megy, azt hiszem, jobb, ha elköltözöm. Jön, hogy "Költözöl az anyád kínját..."

Ha ugyanezt hisztis üzemmódban, sikítva, toporzékolva és a könnyeinket nyelve tesszük, közben szanaszét dobáljuk a ruháinkat, és próbálunk velük beletalálni egy bőröndbe, mintha nagyon menni készülnénk, a kedves hajlandó térden állva könyörőgni a megbocsátásunkért, akkor is, ha mi provokáltuk ki a vitát.

Miért?