Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Biztos kismillió ehhez hasonló kérdés volt már itt, de egyszerűen nem fér a fejembe, mit csinálhatok rosszul (? ). Bővebben lent!
Már sok helyen, sokszor elhangzott az a fajta általánosítás, miszerint a mai csajok többsége egy hülye p*csa, és hogy kevés a normális, igazi NŐ. Ezzel részben egyet kell, hogy értsek, de csak részben, mert tudom, hogy vannak kivételek, én is ismerek párat. Csakhogy, ezek a bizonyos kivételek azok, akik valahogy sosem képesek rám férfiként tekinteni, sokszor megindokolni sem tudják miért (vagy csak nem akarják). Viszont már herótom van attól, hogy ha végre találok egy normális lányt, az szinte borítékolhatóan a "legyünk csak barátok" szöveggel fog előállni rövid időn belül. Nem túlzottan hiszek a fiú-lány barátságokban, de volt akivel tényleg sikerült kialakítani egy bizalmas kapcsolatot. Mint minden jó barátságban, az ember kölcsönösen támogatja a másikat, jóban-rosszban egyaránt. Megértem, hogy ez is lehet a motiváció egyes csajoknál arra, mikor véleményt formálnak rólam, miszerint:"Te egy értékes ember vagy, a csajok a hülyék, hogy nem kellesz nekik" stb. Lányok! Nem gondoljátok, hogy teljesen hiteltelen amikor ilyeneket mondtok? Miért? Mert pont ti vagytok azok, akik csak a barátság-zónába tudtatok helyezni, ergo nektek sem kellettem ennél többre. Azt én értem, hogy nem akarjátok megbántani a másikat, de ezzel csak hiú reményeket tápláltok a hasonló problémákkal küzdő férfiakban. A másik, ha nem akartok semmit, miért ragaszkodtok ennyire ehhez a barátság-dologhoz?
Mit csinálhatok rosszul? Mindig tisztelettudó, kedves, udvarias voltam/vagyok a nőkkel, de úgy érzem ez ma már rég nem elég, legalábbis párkapcsolathoz szinte biztos nem. Oké, nem vagyok egy adonisz, de inkább vagyok ilyen, mint amilyen a mai férfiideál egyes csajok számára (direkt nem írok róluk jellemzést)...
Akik nálam bepróbálkoztak, de nem adtam esélyt, azok emiatt történtek:
- nem jött be külsőleg (volt olyan akivel totál passzoltunk volna személyiség terén, de egyáltalán nem volt az esetem, és ezen nem tudtam túllépni)
- nem volt elég izgalmas. (sajnos, ezen a téren tényleg lehet hogy rosszul vagyunk összerakva, de ha egy fiú túl kedves-rendes, és már egy hét ismeretség után a seggem kinyalja, és 0-24-ben a kedvemben akar járni...hát az nem bejövős.
Szerintem türelmesnek kell lenned, mint ahogy nekem is, meg még több ezer embernek az országban:)
27N
Normálisnak tartom magam, inkább 1-2 baráttal megyek el napközben valahová, mint hogy este lerészegedjek egy buliban, másnap arra sem emlékezve, hogy mi történt, órákig tartó sminkelés és hajvasalás/göndörítés helyett inkább olvasásra használom azt az időt, nem bírom elviselni a bunkó embereket (igen, akármennyire is meglepő, a férfiak is ide tartoznak), inkább kevés nagyon jó barátom van, mint sok felszínes, nem pakolom ki a mellemet és hordok fájdalmasan rövid miniszoknyát, és nem fullad ott ki a témaválaszték nálam, hogy hány pasival voltam már együtt, és mennyit ittam múlt pénteken.
Mégis, miért kell egyből többet akarnom egy ellenkező nemű embertől? Ez elvárás, és ha nem akarok kapcsolatot, akkor már nem is akar megismerni valaki?
Van barátom 2 éve, ennek ellenére mégis vannak fiú barátaim is, olyan is, akiben jobban megbízok, mint bármelyik barátnőmben, akkor ez most már bűn lenne, mert "barátzónába helyeztem" őket?
' A másik, ha nem akartok semmit, miért ragaszkodtok ennyire ehhez a barátság-dologhoz? '
Mondjuk mert barátokat akarnak?? Annyira kiábrándító, hogy sok férfi a dugáson vagy a párkapcsolaton kívül semmit sem képes látni egy nőben.
2-esnek:
"ha egy fiú túl kedves-rendes, és már egy hét ismeretség után a seggem kinyalja, és 0-24-ben a kedvemben akar járni"
Na, ilyen nagyon nem vagyok, talán inkább túlságosan ragaszkodom az elveimhez/elképzeléseimhez, bár egy normális partnerrel az ilyeneket értelmesen meg lehet vitatni.
Maradjunk annyiban, hogy 100%-osan társkeresés céljából kezdődött az egész. :)
Nem is az a baj, hogy néha, vagy esetleg többször nem jön össze más, mint barátság, de hogy hosszú idő óta rendszeresen nem?! Ilyenkor az ember automatikusan magában keresi a hibát, és tudom, hogy nekem is vannak, de ettől függetlenül nem tartom magam egy utolsó senkinek, főleg nem annyira, mint ahogy viszonyulnak hozzám a nők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!