Fiúk! Ha egy lány nem ír nektek vissza, vagy ha visszaír, de érezhetően nem akar semmit tőletek, még beszélgetni se, akkor miért nem adjátok fel? Miért írtok neki továbbra is?

Szerintem nincs benne semmi bunkóság. Mármint, ha valaki normális levelet ír és szimpi vagyok, ismerkedünk? szöveggel jön, én mindig visszaírok. Viszont ha továbbra is nyomul, és egyértelműen nem jön be a srác, akkor egy idő után nem írok vissza.

Ugyanakkor ez érezhető, egy hosszú levél után nem visszaírni, vagy hirtelen abbahagyni a levelezést valóban bunkóság.

Mondanám, hogy nem igaz, de persze, van benne valami.

(Mármint, hogy a lányok a bunkókhoz vonzódnak.)

Ugyanakkor csak megjegyezném halkan, hogy nekem sokszor szakadnak meg levelezéseim (nő vagyok)... főként netes ismerkedésnél, akár hetek óta folyó levelezés után is. Nehéz mit kezdeni ezzel a helyzettel :) Nem gondolnám, hogy a másik fél bunkó, mert akkor eleve nem is beszélgetnénk. Valahogy mégis lesz egy ilyen éle a dolognak.

Két férfi kezelte eddig jól a dolgot: Az egyik megírta, hogy egyszerre több emberrel is ismerkedik,és ez most kicsit elborítja. A másik megírta, hogy most nincs "ideje" jobban megismerni (tök mindegy mi volt a szöveg, lényeg, hogy korrekten kezelte, ez számít, szólt előre). A többiek csak eltűntek.

Hosszú levelezés közepén. Van ahol randi is lett egyeztetve.

AZ elején nagyon zavart. Nem mondom, hogy most egy kicsit sem, mert hajlamos vagyok hamar beleélni magam a dolgokba :) És mindig megörülök, ha beleakadok valaki szimpatikusba. Ugyanakkor levontam azt a tanulságot, hogy ezek szerint valamiért nem vagyunk egymásnak valók...mert egyszerűen nem egyeznek a szándékaink. Én folytatnék valamit, amit a másik nem. :) Ezt nem kell senkinek sem magára venni, hisz ha levelezés megy, valószínűleg még nem volt találkozó az életben. Így nem is tudnak rólam szinte semmit, hogy fájhatna, ha ennyi tudás alapján elutasítanak?

Na de visszatérve az eredeti kérdésre.

Egy darab "zaklatóm" van, akinek megírtam, szerintem korrekten, hogy nem akarok tőle semmit.

ÉS elintézte azzal, hogy nem baj, majd megjön a kedvem.

Voltak magányosabb pillanataim, akkor úgy voltam vele, hogy tisztáztam vele a helyzetet, nem érdekel a srác, de miért ne beszéljek vele, ha már kérdez. Azt is letisztáztam előtte, hogy nem akarom ezzel megbántani, hogy levelezünk, de nem lesz folytatás, ebbe belement.

Akkor megegyeztünk egy baráti kávéban. Ami tolódott, ő nem reagált, és egy ideig nem írt (nem tudom miért van ez, de már sokadszorra megtörtént az is, hogy nagyjából a találkozó is le van beszélve, és akkor tűnnek el a srácok...). Majd újra írt, könyörgőre fogva a dolgot.

Hetek óta nem írok neki vissza, néha minden másnap ír. Hogy naaa, nem randi, baráti kávééé.

Egy idő után remélem észreveszi magát.

Kedves első, senkinek sem kötelessége megismerkedni idegen emberekkel. Egyáltalán nem válaszolni kicsit illetlen, de még ez sem kötelessége senkinek. Senki nem kényszerítette a fiút, hogy ráírjon vadidegen vagy távoli ismerős lányokra. Miért ismerje meg, ha egyszer nem akarja?? Nehogymár egy idegen döntse el, hogy mihez kezdjenek mások az idejükkel.

Nekem van egy ismerősöm, aki minden évben bepróbálkozik nálam, és nagyon gáz. Olyanokkal jön, hogy ő majd tudja mi a jó nekem meg mit tudom én... Nem bírom felfogni, hogy miért csinálja.