Tényleg ennyire nehéz az ismerkedés?

Tudom hogy sok ilyen kérdés volt már, meg minden de én is most nagyon elvagyok keseredve ilyen téren.

23 évesen sajnos soha nem volt még barátnőm, igaz amikor tízen éves voltam próbálkoztam, de akkor nem igazán vettem rosszul ha elutasítottak vagy csak barátságot akartak. Egyik lánnyal barátok lettünk 21 éves korunkig nagyon jóba voltunk, csak az élet szétszedett minket ő máshova költözött, új barátai lettek és azóta nagyban tesz a fejemre, de én is az övére mert picit össze is vesztünk meg minden.

Nekem nincsenek igazán barátaim sem, munkatársaimmal elvagyok de az sem az igazi sajnos, mert munka időn kívül nem nagyon tudunk elmenni sehova főleg azokkal akik nem annyira idősebbek nálam.

Elvagyok én a nőkkel is tehát letudok szólítani lányokat anélkül hogy izgulnék még félnék ettől, csak néha napján ha simán az utcán vagy valahol látok valakit egyedül ahhoz már nem merek hozzá szólni. De ha mondjuk boltban vagy más egyéb helyen kell nekem segítség akkor gond nélkül megy. Munkahelyemen a korombeli lányok mind foglaltak meg a nálam 10 évvel idősebbek is, ott esélytelennek látom a dolgokat.

Néha nagy ritkán ha látok gy lányt aki kedvesnek tűnik meg normálisnak általában leszólítom őket valami indokkal utána beszélgetünk picit, de mind azt mondják bocsi "de nem ismerkedek", vagy "van barátom" stb... Nagyrészt nem mondanak hülyeséget mert sokukat megtaláltam facebookon valahogy és igazat mondtak. Társkeresővel próbálkozok de vissza írni sem hajlandóak így ez is kudarc nekem.

Én 2 éve nagyon kövér voltam, ez is ok volt, tettem ellene, lefogytam van olyan aki azt mondja hogy szerinte nem nézek ki rosszul és jó fejnek tűnök és biztos találok valakit, de ezek is messze laknak és nem akarnak távkapcsolatot, mert bevallom én sem.

Ebbe leginkább az zavar hogy egyrészt kivagyok éhezve, nem csókolóztam még, szűz is vagyok, jó nem reklámozom ezt, meg nem is csesztetnek emiatt csak engem kezd picit zavarni mert már nagyon kíváncsi vagyok milyen meg némi szeretet hiányom is van amivel nem nagyon tudok már mit kezdeni. Igaz próbálom lekötni magam mindennel, tehát nem unatkozok és gubbasztok és sírok ezen csak elég sokszor jut eszembe hogy egyedül vagyok és ez kezd már zavarni. Van pár ismerősöm akik hasonlóak mint én és nekik sincs barátnőjük pedig nem vagyunk mi rossz emberek, nagyképűek meg beképzeltek. Jó az egyik haveromnak vannak defektjei amit nem csípnek a nők ezt már észrevettem nála. Én kedves vagyok meg udvarias de mégsem hagyom magam kihasználni, volt már egy lány kolléganőm akivel egy ideig ismerkedtem és azt hitte hogy az ő két szép szeméért bármit megteszek neki de nem hagytam hogy papucs legyen belőlem és ő ezen sértődött meg. A többiek meg nekem adtak igazat mert így a csaj tönkre tett volna.

Nagyon nehezen találok normális lányt aki normálisan viselkedik velem, sokan flegmáznak ha meglátnak vagy undorral néznek rám, ami nekem nem tetszik mert oké külsőleg nem vagyok egy adonisz de ameddig nem ismernek addig ne húzzák a szájukat mert én sem húzom amikor egy nem túl szép lányt látok meg sőt velük is kedves vagyok de ők is foglaltak vagy azt mondják hogy nem vagyok az esetük.