Mi lenne, ha az emberek a másik nem szidása helyett beletörődnének, hogy a mai világ a külsőségekre és a pénzre épül?

Kedves társkeresési problémákkal küzdő férfitársaim! Talán vagy másik út, mint végighallgatni a sok bölcs tanácsot, hogy " ne add fel, sikerülni fog neked is".

A történetem:

Már általános iskolában éreztem, gimiben pedig csak megerősödött, hogy nekem nem fog menni ez a dolog. Úgy is lett. A középiskolás éveimben már nem is próbálkoztam, - előtte sem, természetesen - mondván, hogy előnytelen külső adottságaim miatt nekem ez nem fog menni. Mire leérettségiztünk, minden fiú kivétel nélkül jó pár barátnőn volt túl, nekem egy sem akadt. Tény, hogy nem is próbálkoztam, előre feladtam. Középiskolás éveimben is barátaim csak a könyvek voltak, versekben írtam ki magamból azt, ami fájt. Egy szörnynek tartottam magam, és sajnos az is voltam (vagyok). 16-17 éves koromban már tudtam, hogy én egész élten át tartó magányra vagyok ítélve. Bár úgy lett volna! Az egyetemen megtörtént a csoda, összejöttem egy lánnyal, akivel 5 év jegyesség, majd 4 év házasság következett. Aztán egyik napról a másikra előjött a párom válási szándékával, de a váláshoz vezető okokat egyszerűen képtelen volt feltárni, és mivel beleegyeztem a közös megegyezéssel történő válásban, a bíróságon sem kellett neki.

Ezek után összetörtem. 9 év önámításnak tartottam az addig párkapcsolatban, házasságban eltöltött éveimet. A munkámat otthagytam, 4 évig csak vegetáltam, meg akartam halni. Aztán összeszorítva a fogamat felálltam. Lett munkám, és talán még a remény is újra felcsillant bennem. A következő 2-3 évben 3 lánnyal/nővel ismerkedtem meg. Sohasem direkt párkeresési céllal, hanem egyszer egy pénztárosnőnek, látván a fáradtságát, elejtve egy kedves, biztató mondatot pl. A következő alkalommal megvártam zárás után, mert kérte, és megittunk egy kávét együtt. Találkoztunk párszor. Ez még kétszer megismétlődött más lányokkal. Mindegyik ugyanarra a receptre történt: amikor a remény és reménytelenség határvonalán állva, egy tétova gesztussal, mozdulattal, vagy mondattöredékkel szerettem volna a szinttel tovább lépni, akkor behúzták a vészféket. Az érdekes az volt, hogy ezek a lányok/nők keresték mindig a társaságomat, de - mint mindig kiderült - nem társkeresési céllal. Mai napig nem tudom, miért. Pedig dicséretet is kaptam tőlük. Az egyikük pl. többször is említést tett a különleges mélységű, kék szemeimről. De egy jófej pasin, egy baráton kívül aztán semmi másra nem fogadtak el.

A harmadik alkalom után feladtam. És ezzel párhuzamosan elkezdtem 4-5 hobbit. Elkezdtem falni a könyveket, főleg szépirodalmat, de tudományos könyveket is, mégpedig mindenféle tudományból, persze olyanokat, amiket meg tudtam érteni, és értelmesen ráépíteni az általános műveltségemre. Elméleti fizika, ókortudomány, teológia, filozófia, ami épp érdekelt.

40 éves vagyok. A mai napig egyedül, boldogan. Hetente kétszer úszom, van egy kutyám és egy macskám, akik bőven meghálálják szeretettel azt, hogy gondoskodom róluk. Nem vagyok gazdag, de van munkám, gondoskodom magamról, rendesen eszem, és nem élek disznóólban. Van két kocsim, igaz, nem 30 milliós, de nekem megfelel. Néha nagyokat sétálok, néha egy-egy szabadnapon csak olvasok. Persze, hiányzik néha az intimitás, de teljes és tartalmas életet élek, és a sok hobbimból, egy-egy jó könyv, szép vers elolvasásából születő katarzis kárpótol mindenért.

Segítek az embereken, ahol tudok, mert nem gyűlölöm az embereket, sőt szeretem őket, mert nem ők tehetnek arról, hogy rút torzszülött vagyok.

Igénye az embernek az intimitás, fiziológiai szükséglet a szexualitás, de nem úgy, mint az étel vagy az ital, mert lehet élni nélküle, boldog és teljes életet, ha akarjuk. Mert a boldogságnak bizony nem alapvető feltétele a párkapcsolat. Ahogy a csodálatos világ minden szépsége csak egy szép női testben tud összpontosulni.

Én már nem keresek senkit, mert ha találnék is, boldogtalanabb lennék, mint most. De találjátok meg a belső lelki békéteket, mert az melegít belülről, és sugárzik kívülről! Úgy, hogy talán feltűntök majd egy értékes embernek.

Dehogy vagy boldog, dehogy. Ezzel nyugtatgatod magad lefekvéskor és ébredéskor, hogy te csak a külsőségek és a pénz miatt nem tudsz barátnőhöz jutni. Pedig süt a kérdésedből hogy mit nem adnál egy kedves, csinos lányért, csak könnyebb ilyen kérdéseket kiírni mint tenni is érte.

Szóval te csak ne oktass ki másokat :)

Utolsó vagyok.

Más topicban is kiposztoltam, de ide is illik.

Egymás szidásának valóban nincs értelme, de a mai világ ettől még nem(csak) pénzre és külsőségekre épül.

Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy mi lenne , ha az emberek a másik szidása helyett a maguk dolgával foglalkoznának, és befejeznék az ostoba általánosításokat. Valami életképtelen gyökér itt kitalálta, h csak a pénzen meg a külsőn múlik a párkeresés, a sok birka meg ezt be is veszi, és meg sem próbál párt találni, csak ész nélkül gyűlölködik és általánosít. Hogy a nőknek csak a külső meg pénz számít. Szerintem aki ilyet állít az még soha nem ismert meg nőt közelebbről, én ezt férfiként írom.

"Egymás szidásának valóban nincs értelme, de a mai világ ettől még nem(csak) pénzre és külsőségekre épül.

Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy mi lenne , ha az emberek a másik szidása helyett a maguk dolgával foglalkoznának, és befejeznék az ostoba általánosításokat. Valami életképtelen gyökér itt kitalálta, h csak a pénzen meg a külsőn múlik a párkeresés, a sok birka meg ezt be is veszi, és meg sem próbál párt találni, csak ész nélkül gyűlölködik és általánosít. Hogy a nőknek csak a külső meg pénz számít. Szerintem aki ilyet állít az még soha nem ismert meg nőt közelebbről, én ezt férfiként írom."

Te tuti jóképű vagy gazdag vagy... Úgy könnyű dumálni... Nekem is könnyű lenne...