Egyedülálló anyukák tényleg ennyire magányra vagy megalkuvásra vannak ítélve? Miért gondolja minden férfi, hogy apát keresnek gyermekeiknek és nem párt maguknak?!

Nem is kell, pont ezt írtam én is, csak én úgy gondolom, meg kell adni azt a jogot az édesapjuknak, hogy ebben is az apjuk tudjon maradni, hiszen nem miattunk, hanem magunk miatt mentünk szét. Ennek nem láthatja szükségesnél jobban és semmilyen értelemben, kárát egyik fél sem. Se a gyerekek se az apjuk. Ő az édesapjuk és ameddig világ a világ ez így marad, amivel ha élni is szeretne (szerencsére nálunk ez sosem volt kérdés) akkor joga van hozzá.

Másrészről meg miért formálhatna valaki jogot arra, hogy döntsön a gyermekem életét nagyban befolyásoló nevelési elvekről, csak amiatt, hogy az egyik szülő új párja lett.

Én is szerethetném ha lenne gyermeke az új páromnak, semmi gondot nem jelentene, de nem érezném a jogot arra, hogy ha van édesanyja és élni szeretne ezen kizárólagos jogával, akkor ne tehesse. Mert abban azért gondolom egyet értünk, hogy nem egészséges ha a gyermek két "anyát" vagy két "apát" kap hirtelen. Abszolúte nem egészséges családkép alakulna ki benne.

Az az eset természetesen tehát teljesen más, ha egyik szülő hiányában (akármilyen okból is legyen) igény van "új" anyára vagy apára. Remélem ezt az én gyermekeim soha nem kell hogy megéljék.

Tanácsokat nekem persze adhat az új pár, ha tudja számítok a segítségére, mert miért ne fordulhatna ez elő, de a döntés az enyém és az édesapjuké.

Igen értem amit írsz és lehet rosszul fogalmazok, nem jól próbálom leírni milyen különbséget gondolok én aközött, hogy neveli egy új pár a gyermekem vagy, hogy beleszól nevelési kérdésekbe.

Amit próbáltam kiemelni, hogy a gyerekeket érintő nevelési kérdésekbe az apjuknak és nekem van jogom dönteni, de természetesen akár - ahogy írta is valaki - a szomszéd is rászólhat a gyerekre ha olyat csinál és én nem vagyok ott. Teljesen normális, hogy én sem hagyom az utcán egy idegen gyereket, hogy rugdosson egy kukát vagy gyújtogasson (most persze szélsőségeket próbáltam írni), de az, hogy milyen iskolába járjon, milyen életfelfogás szerint neveljük azok a mi jogaink. Új pár persze segíthet, elmondhatja a véleményét és rá is szólhat ha úgy adódik a gyerekre, de csak olyan dolgokban és olyan irányba terelően, amit az apjuk és én is jónak látunk.

Megértem a helyzeted, bár mi már több, mint két éve mentünk szét és nálam is lenne nem is egy jelentkező, szintén nem anyukás a külsőm, sportos vékony inkább, de úgy vagyok vele, hogy nem vagyok kétségbeesve attól mert most nincs senkim. Nem fogok csak azért lenni valakivel mert "nincs más/jobb". Ezt nem tartanám korrektnek és nem is érezném magam jól abban a kapcsolatban szerintem.

Kérdésemmel kapcsolatban pedig még most sem egyértelmű, mitől alakulhatott ki ez a nézet. De azt hiszem el kell engednem ezt a témát.

Igen ezt viszont teljesen megértem, hogy kevésbé tud rugalmas lenni egy olyan nő akinek gyerekei is vannak. Ettől mondjuk értékesebb lehet az együtt töltött idő, bár tudom ez gyenge kárpótlás ha kaphat gyerek nélküli nőt is egy ffi.

Engem nem zavarna ha lenne gyereke, de nyilván mivel nekem is van és tudom mit jelent valójában. Meg mert tényleg szeretem a gyerekeket.

Na majd lesz vhogy, mert vhogy mindig van...

Köszönöm mindenkinek a válaszokat!