Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyedülálló anyukák tényleg ennyire magányra vagy megalkuvásra vannak ítélve? Miért gondolja minden férfi, hogy apát keresnek gyermekeiknek és nem párt maguknak?!
válasza:Elég érdekes a felfogásod akkor... Szóval neked egy pasi kell aki elfogadja a gyerekedet, de ugyanakkor ha együtt éltek mint egy család, anyagi, érzelmi közösségben, neki a gyerek felé kuss legyen , mert nem az apja...
Hát érdekes elgondolás. Az szerinted milyen példa hogy ha a gyerek látja a férfi nem szól bele az őt érintő dolgokba , hogy fog a férfihez viszonyulni? Egy mondattal jellemezném: kussoljá nem vagy az apám! Ez kell neked?
Ez több problémát is felvetne , ha nem szólhatna bele a nevelésbe, nem szólhatna rá a gyerekre erélyesen mikor arra szükség van. Sorolhatnám...
Én igenis azt mondom bárkinek joga van nevelni rászólni ha nem úgy viselkedik a gyerek ahogy kellen, még a szomszédnak is ha jogosan teszi. Ha nem az persze más...
válasza:Olvasva az itteni kérdéseket, sokszor a gyerek kisebb probléma, mint bármi más... Vegyünk pár példát....
-Anyós(jelölt) beleszól az életünkbe, bejár az otthonunkba, dirigál, és a párom neki ad igazat...
-Párom a tesójával és az ő párjával ment el szórakozni, engem itthon hagytak, pedig szóltam, hogy mennék velük
-Párom munkamániás, napi 12 órát dolgozik, hétvégén is, fontosabb neki, mint maga a kapcsolat
-A barátaim ezt, vagy azt mondják a kapcsolatunkról, a páromat zavarja, engem is, de azért hallgatok rájuk
Nyilván leegyszerűsítve vázoltam fel az egyébként valós szituációkat, de a lényeg, hogy MINDEN embernek vannak olyan körülményei, emberi kapcsolatai, amik befolyásolják a párkapcsolatot és amik a másik fél részéről alkalmazkodást, toleranciát, konfliktuskezelést igényelnek. És az, hogy meg tudjuk-e oldani, nem azon múlik, hogy az adott tényező történetesen egy előző kapcsolatból származó gyerek, vagy a fentiekben felsoroltak valamelyike, hanem az, hogy a kapcsolatban a felek mennyire érettek a különböző szituációk kezelésére. Ebben lehetnek óriási eltérések. Érzelmileg érett, felnőtt gondolkodású emberek bármilyen helyzetet meg tudnak oldani, akik meg csak mástól várják el az optimális körülmények megteremtését, azokkal meg nem is érdemes kapcsolatba kezdeni.
válasza:21-es
Nem. A nevelési elvekbe nem szólhat bele, azt csak az édesapjuk és az én jogom eldönteni, mikor mit látunk jónak, milyen szempontok, elvek szerint neveljük fel őket. Ettől függetlenül, mint párom természetesen, ha tudja számítok esetleg a véleményére, illetve ha kérdezem, akkor teljesen természetesen elmondhatja. Nekem lett az új társam, nem lett egyik gyermekemnek sem az „új”, sem a „mostoha” apukája, mivel nincs is rá szükség, hiszen az én gyerekeimnek VAN apukájuk.
Olyan esetekben természetesen rájuk szólhat, ha a gyerek ollóval mintát készül vágni a függönybe vagy ránk akarná éppen gyújtani a házat. Mielőtt bárkinek is eszébe jutna ezen példákat máshogy értelmezni, igen, a nevelési elveim között ott van, hogy ilyen egyébként se jusson eszébe egyik gyerekemnek sem…
Ahogy az is, hogy ilyet, mint „kussoljá nem vagy az apám!” még csak véletlenül se jusson eszébe kimondani, ilyen formában pedig főleg. Tisztában vagyok a tini korszak nehézségeivel, így még csak remélni tudom, hogy ahogy a testvéreimnek és nekem sem jutott eszünkbe akár csak egy hülyét is kiejteni a szüleink vagy bárki felnőtt felé, úgy majd a gyerekeimnek sem. Illetve amennyiben a párom helyén kezeli a dolgokat, úgy nem is lenne majd oka ilyet mondani a gyereknek. Ennek az éremnek is úgy gondolom két oldala van.
„bárkinek joga van nevelni rászólni ha nem úgy viselkedik a gyerek ahogy kellen, még a szomszédnak is ha jogosan teszi.”
Ez a nevelést leszámítva igaz is, amennyiben a szülő nincs jelen és a megfelelő módon, minimum az általános normákat képviselve figyelembe véve teszi. Saját nézőpontja szerint, mely különbözik esetleg a szülőkétől, senki se fegyelmezze a gyerekem. Vagyis azt, hogy hogyan kellene azt a szülők joga eldönteni.
Érdekelt volna azért, hogy Neked van-e gyereked.
22-es
Amit írtál akár be is lehetne keretezni, mint igazságot!
Totálisan egyetértek!!
Kiemelhető mondat belőle:
„Érzelmileg érett, felnőtt gondolkodású emberek bármilyen helyzetet meg tudnak oldani, akik meg csak mástól várják el az optimális körülmények megteremtését, azokkal meg nem is érdemes kapcsolatba kezdeni.”
Köszi!
23-as
Hogy hol az összetartozás? Az anyuka és az új párja között kell, hogy szoros és egyértelmű kapocs legyen. Ahogy én sem szólok bele élete minden percébe, ahogy hagyok neki teret, úgy ő sem jogosult, amiatt mert a párom lett, mindenbe beleszólni. Nem megfojtani kell egymást, hanem egymással együtt élni.
Ez a közös gyerek dolog pedig szerintem pont egy kis „öngól” ha szabad így fogalmaznom, mert szerethetsz, imádhatsz más gyereket, de úgy, mint a saját véred szerintit, egyet sem fogsz. Mindig lesz egy iszonyat minimális különbség a kettő között, ha tudomásul akarod ezt venni, ha nem.
Szerető és pár között pedig nem csak annyi a különbség, hogy „akar-e a gyerekeim apja lenni vagy sem”, azért gondolom ezt te is érzed.
Eszembe jutott azért most megint, miért van az, hogy nekem ilyenek, mint amiket ti példának felhoztok, soha eszembe sem jutott negatívumként felhozni. Nem azért megyek bele egy kapcsolatba, hogy plusz problémát keressek, az ember érdekel, akivel együtt vagyok. A többi ugyanúgy kompromisszum kérdése, mint sok más egy kapcsolatban. De ennek a lényegét 22-es már nagyon jól ki is fejtette.
válasza:szerintem ez így elég hülyeség. ha neked lesz egy új férjed pl, az sokkal több időt tölt majd el a gyerekkel, mint az apja, mert úgyis a nőnél van a gyerek kb mindig. és mégsincs beleszólása a nevelésébe? tehát mehet érte az óvodába, iskolába, ő is fizeti mindenét, egy házban él vele, minden nap látja stb, de nem szólhat semmit, csak mert nem ő csinálta, és kirekesztett lesz? szerintem igenis van joga beleszólni a nevelésébe, és az anyja nem hozhatna olyan döntést, amivel az új férje nem ért egyet. olyan döntéseket kellene hozniuk, amik mindenkinek megfelelnek. ilyen "családhoz" nem hiszem, hogy sok férfi akarna tartozni, ahol az anya-apa-gyerek alkot egy kiscsaládot, az új férfi meg csak úgy van az anyának, aki majd megmondja, hogy mi lehet a gyerek és a mostohaapa között.
amúgy éppen ezért, mert a mostohaapa sokkal több időt tölt a gyerekkel mint az igazi apa, általában a gyerek jobban is szereti, mint a biológiai apját. nyilván függ attól is, hogy hány éves az a gyerek, amikor a szülők elválnak.
most ez, hogy nem szeretheted más gyerekét úgy mint a sajátodat, nyilvánvaló. egyértelmű, hogy máshogy szereted, de attól még nem biztos, hogy nem szeretheted ANNYIRA, mint az igazi apja. szerintem ez eleve hülyeség, hogy csak azért, mert valaki az anyád, apád, gyereked, szeretned kell. ettől még lehet sz*r ember, sz*r tulajdonságokkal. attól még, hogy van egy biológiai apja, a mostohaapa nyújthat többet, adhat jobb nevelést a gyereknek.
de nem egészen értem, hogy te hogy képzeled el, mi az a nevelés. pl ha majd később a tanulmányairól lesz szó a gyereknek, akkor a mostohaapának egyeztetnie kell előtte veled, hogy mit gondol a kérdésről, és ha csak jóváhagyod akkor beszélhetnek erről? vagy mi?
vagy olyan dolgokra gondolsz, hogy most legyen testi fenyítés vagy ne? vallásos legyen a gyerek vagy ne?
amúgy meg általában apát is keresnek, nem csak párt maguk mellé. mert nyilván nem jönnek össze olyannal a gyerekes anyukák, aki pl utálja a gyereket, vagy nem akar felelős lenni érte stb. amellett hogy maga mellé párt keres, ez is kell neki. persze vannak kivételek, mint pl te, aki nem akarja hogy az új barátnak köze legyen a gyerekhez.
az egyik válaszoló írt valami olyasmit, hogy az új barát az nem választhat, mert a gyerek jár a nőhöz. de ez nem igaz. van választása. vagy kell így is neki a nő, vagy nem. ennyire egyszerű.
szerintem azért dobni egy nőt, mert valaki már gyereket csinált neki, meg nekem kell felnevelni más gyerekét ez elég hülyeség.
ja még annyit, hogy most életkor, meg az alapján megítélni a válaszokat, hogy gyerekes mondja-e elég álszent dolog. nem csak akkor mondhat valaki jót, ha ugyanabban az állapotban van, vagy elért egy bizonyos életkort. hülye is mondhat okosat, okos is hülyeséget. a véleményeket önmagában kéne megvizsgálni, nem az alapján, hogy ki mondja.
válasza:Nálunk ez a következőképpen működik: a gyermekemnek van apja, aki elég sok időt tölt vele. Olyankor mi kettesben tudunk lenni a párommal.
Az új párom, mivel neki nincs gyermeke, és bevallottan fogalma sincs a gyereknevelésről, nem akar beleszólni, hogy hogy nevelem a gyerekem. Természetesen van köztük kapcsolat, beszélgetnek egymással, és próbálja ő is kezelni az éppen adódó helyzeteket. Ha valamiben bizonytalan, akkor megkérdezi, hogy szerintem ebben a helyzetben mi a jó megoldás, és igyekszik annak megfelelően viszonyulni ő is az adott szituációhoz. Néha nagyon jó ötletei vannak! De nem szembemegy velem, hanem partnerem, társam. Ezért vagyok vele!
27-es, te több helyen abszolút másról beszélsz mint amiről én. Olvasd el légy szíves tapasztalatból írók véleményét és próbáld újra értelmezni amiket sérelmezel.
Gyerek életéből való kirekesztésről pl hol volt szó? Ha valamit így értettél az félreértetted. Nevelésbe, vagy bővebben nyelvekkel kapcsolatban pedig az kell hogy legyen amit 28-as is írt.
Az meg hogy gyermekes vagy gyermektelen, 18 vagy 70 éves, .... ember ír ebben a témában abszolút számít! Még az sem uaz ha pl elvált szülők gyermeke írja szülő új párjával való kapcsolatára alapozva, de még ő is közelebb állhat a valósághoz, mint aki egyik oldalt sem tapasztalta meg soha.
Triviális példa magyarázatul, ameddig nem érzékeled fizikálisan milyen meleg lehet a tűz, max csak sejteni tudod elmondások alapján. Ahogy érezted máris társul hozzá jó sok dolog, érzés, ...
Meg egy példa a szeretteink elvesztése, de sorolhatnám még.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!