Srácok őszintén, lehet ezt úgy megfogalmazni, hogy ne bántsam meg a másikat?

feketén fehéren mond meg

megbántódik,de csak egy ideig

Nő vagyok ugyan, de azért válaszolok. Tapasztalataim szerint ez a másik félen is múlik. Van, akinek a legfinomabb elutasítás és durván bántó és elméleteket gyárt mögé, mások meg természetesen fogadják.

Én azt szoktam csinálni, hogy ami nekem fordított esetben elfogadható lenne, azt adom másnak. Egyszer egy férfi azt mondta randi után, hogy szimpatikusnak talált és azt kapta, amire számított, nem okoztam csalódást, de ő alapvetően más nőkhöz tud vonzódni. Ez nekem egy teljesen elfogadható elutasítás volt, azóta "loptam". Aztán vagy bejön, vagy nem...

Néhány példa: egyszer randiztam egy férfival, stimmelt volna minden, de minden mozdulatában, gesztusában, hanghordozásában az egyik exemre emlékeztetett, és bárhogy próbáltam, ezen nem tudtam túllépni. Ezt őszintén elmondtam neki, de nem igazán tudta hova tenni, továbbra is indokokat keresett (pedig tényleg ez volt az indok).

Vagy egy másik eset: társkeresőn levelezgettem egy pasival, akivel nem igazán volt közös témánk. Jeleztem is, hogy nem érzem, hogy meglenne köztünk a közös hullámhossz (az adatlapomból egyébként tudta, hogy az értelmiségieket preferálom, neki meg még érettségije sem volt). Aztán mikor lett párkapcsolatom, elköszöntem nyilvánosan a társkeresőn azoktól, akikkel összebarátkoztam (volt nyilvános fórum funkció is). Erre a pasi rámírt, hogy biztos "valami diplomással" jöttem össze. Visszaírtam, hogy igen, a páromnak két diplomája van. Erre besértődött, hogy bezzeg ő nem kellett nekem... Ezzel most mit tudok kezdeni?

Szóval szerintem annyit tudsz tenni, hogy amennyire csak tudod, őszintén (nem bántón) megfogalmazod az okot, aztán hogy abból a másik mennyit fog fel és el tudja-e fogadni, már nem a te felelősséged.

Nem kell finomkodni, kertelni. Nyilván nem bunkó stílusban, hangnemben kell ezt közölni, de tényszerűen meg lehet neki mondani, hogy te nem érzed úgy, hogy összeillenétek.

A visszautasítás sosem esik jól az embernek, de ha korrekten közlik a másikkal azzal nem lehet hibát véteni. Ha ezek után dúl fúl a másik, forrong, akkor az nem a te hibád, hanem a másik éretlensége, oktalan sértettsége.