Pasik, van köztetek olyan, aki úgymond "felhagyott" a párkereséssel, és önszántából már nem is próbál ismerkedni?

41éves férfi vagyok,teljesen feladtam,semmi értelme!

Amúgy a korombeli nők már 25-30éves pasikkal randiznak ez most a menő!

2003/2004 óta nem csajoztam, nincs rá igényem se, ha kanos vagyok megfizetem a szaktudást.

33F

Teljesen fölösleges lenne odamennem bárkihez is; egyszer csináltam ilyet, életem legkínosabb pillanatai közt tartom számon. Most diákmunkán vagyok, ott lenne egy lány, aki talán nem küldene el egyből, de mit beszéljek vele? Ő is ugyanolyan zárkózott, mint én, én pedig tudom, hogy egy ilyen emberrel nagyon nehéz megtalálni a közös hangot - és ha sikerülne is, akkor se érdekelném a kinézetem miatt.

Abban bízok, hogy ha majd tényleg buszsofőr leszek (a leendő diplomámmal úgyse érek el semmit), akkor majd esetleg változik valamit a helyzet, meg ott azért könnyebb is ismerkedni... a probléma az, hogy most 22 vagyok, legjobb esetben 24 éves koromban ülhetek buszba (mármint hogy a bal egybe), tehát minimum 2 évet kell várnom erre.

Viszont arra jó volt az elmúlt néhány év, hogy rájöjjek, milyen fölösleges dolog a "barátság" is. Egyik haverommal megfogadtuk, hogy ha valakinek bármikor is lenne barátnője, az segít a másiknak szerezni (bemutatja valakinek, vagy akármi). Nos, ő jóképű lévén szerzett is hónapokon belül egy lányt, onnantól kezdve én pedig le se voltam szarva. Ő vidáman kúrogatta az adott hölgyeményt pár hónappal ezelőttig (aztán érdekes módon azóta többet beszélünk, egyből jó vagyok neki), nekem pedig marad a depresszió és a black metal. Na jó, utóbbit nem bánom.

Jelenleg három lehetőségem van: egyik az említett lány megszólítása valahogyan (ami gyakorlatilag fizikai képtelenség), a másik a fiktív szerződés behajtása kolléga úron (ja, majd biztos), a harmadik pedig egy szakértő bevonása a tervbe (igen, prosti). Utóbbi azért problémás, mert nekem nem csak a szex kellene, de a semminél értelemszerűen több az is.

15: Gyakorlatilag a probléma gyökere benne van a hozzászólásodban. Amíg depressziós vagy, ne álmodj barátnőről. Még buszsofőrként sem.

Egyébként a depressziós ember gyakran a mentális kapacitásánál gyengébb munkakört fog betölteni, mivel nincs önbizalma... utalok ezzel a diplomás buszsofőr álmodra. Szóval még most érdemes lenne kezdeni vele valamit.

Jelen szintén.

Nekem kb. augusztus óta tart, egyszerűen nem fér bele egy párkapcsolat az időmbe.

30F

OFFF

@17

Jaa, jaa, és akkor mit csináljak? A "menj közösségekbe" és a "ne búslakodj annyit" a közhiedelemmel ellentétben NEM segítség - egy asztmásnak se mondod azt, hogy "csak simán vegyél levegőt, nem nehéz az". A buszvezetéssel meg nem tudom, mi a gond. Eredetileg fordító lettem volna; na most egyetemen a nyelvoktatás szintje a semmi és a még nagyobb semmi közt van, ilyen tudással meg még ha be is kerülnék valami fordítóirodába vagy akárhova, akkor se állnám meg a helyemet. Ez nem szubjektív vélemény, hanem tény. Buszt viszont szívesen vezetnék, a minimum C kategóriával vezethető járművek gyakorlatilag az egyetlenek, amik igazán érdekelnek és amiket igazán szeretek (a csillagászaton és a nyelvészeten kívül, de azokról ugye már lekéstem).