Miért ilyen szar a helyzet a társkereső oldalakon a férfiaknak?

10-es írta: "nem belegubózódtam a kudarcba, hanem tanultam belőle."

akinek nincs alternatívája az mit mondjon erre a hablatyra? megnéznélek ha CSAK KUDARCAID lennének. vajon meddig bírná a lelked? ha nem kapsz miértet (okot) akkor fejlődni sem bírsz, de mégha javítasz is ezt-azt AAKOR IS CSAK A KUDARC akkor meddig próbálkozol?

nálad hol a határ a józan belátás és az eszetlen próbálkozás között?

Ha csak kudarcaim lennének (amit én jobban szeretek tanulságnak vagy leckének nevezni), akkor kipróbálnék egy másfajta megközelítésmódot, folyamatosan kísérletezgetnék és ha egyik sem válik be, akkor keresnék egy másfajta ismerkedési módszert a net helyett (ami szerintem jobb alternatíva, ha a való életben vannak sikereid, utána valahogy neten keresztül is jobban reagálnak rád - nem tudom, mi lehet az oka). De amíg valamit élvezetből (és nem kényszerből) csinálok, addig az nem eszetlen próbálkozás.

Egyébként amikor járni tanultál, akkor is sokáig csak kudarcaid voltak, valószínűleg mégsem a földön kúszva közlekedsz, mert akkor nem adtad fel.

előző!

na az ilyen hozzáállástól megyek a falnak. miért, te nem tudsz kérdezni? miért mindig nekünk kell "faggatózni"? hányinger h állandóan nekünk kell titeket szóval tartani. hallottál már a kölcsönösségről?

és ha 1 ffi nem kérdez, te miért nem kérdezel? ne gyere azzal h az a ffi dolga!

ha valaki csak kijelentő mondatokat ír a profilodra, semmi kérdés nem jut eszedbe az illető felé?

segítek: miért pont nekem írál? melyik fotóm tetszik a legjobban? - de az íróra is kérdezhetsz: te mit szeretsz (enni-csinálni)? mi a hobbid? mivel foglalkozol? mik a tapasztalataid a netes párkeresésben? stb...

ez a baj veletek.

a lány uncsitesóm is ilyen, átjön, szótlan, megkérdem mi a baja, erre azt mondja, nem beszélek vele. bakker ő nem tud beszélni velem? nem tud eszmecserét kezdeményezni? mindig nekem kell? mindig? mindig? mindig?

pfejj

Figyi a netes társkeresés elég kemény meló. Sokáig csináltam és végül onnan is mentem férjhez (aztán elváltunk de nem emiatt).

Nőként is iszonyatosan sok "munka" ismerkedni. Akik nekem írnak (igen, az első napokban ír boldog-boldogtalan a 17 éves nyikhajtól kezdve a 65 éves keresztapa kinézetű pasiig mindenki). Úgyhogy inkább kezembe vettem én az egészet és én írtam olyan pasiknak akiknek a képe megfogott valamiért.

Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy a megnyerő fénykép elengedhetetlen. Valaki vagy bejön kép alapján vagy nem. SOHA nem az átlagosan jóképű pasik tetszettek, hanem a kisugárzása számított.

Tehát egy jó kép: legyen egy elegánsabb kép (hogy látszódjon fel tudsz öltözni ha kell), egy közeli meg egy egész alakos. Én külön szeretem a kutyás vagy kirándulós képeket, aki a természetet/állatokat szereti, rossz ember nem lehet.

És aztán legyen egy normális leírásod és kezdj el írogatni a nőknek.

Én anno 10-20-30 leveleket dobtam ki, amennyire lehet személyeseket a profil alapján. Ezekből válaszolt kb 5 (tehát 30/5 volt az én arányom, pedig egész jól néztem ki), abból lett egy randi. A randi idejéig félreraktam a többit. Aztán ha a randi nem lett túl jó, akkor megint kiszórtam egy halom levelet és újra.

Ha pedig jól sikerült a randi (érezni lehetett, hogy jót beszélgettünk-e vagy nem) akkor kezdődött a rendes ismerkedés.

Tudod az a baj a nettel, hogy levelezel valakivel, leírod az egész életed aztán találkoztok és 5 perc alatt kiderül van-e szimpátia vagy nem. Tehát az esetek többségében sok hűhó semmiért. Mert a legfontosabb az a bizonyos plusz.

Én azt mondom sokkal könnyebb a való életben ismerkedni. Mert rámosolyogsz valakire, visszamosolyog és az máris zöld lámpa. Az utcán/buszon/állomáson/boltban csak kezdj el szimpatikus nőkre mosolyogni (ok azért öltözz fel valahogy) és szólítsd le azokat akik visszamosolyognak.

Komolyan mondom a mai pasiknak már nincs t*kük, hogy nem merik ezt a klasszikus módszert csinálni, pedig mi nők nem a fogainkat szellőztetjük, mikor rámosolygunk egy pasira. És ennyi az egész! Gondolj bele mi a leges-legrosszabb ami történhet? Azt mondja "köszönöm de nem" és ennyi, nem halsz bele. De ha 10 nőből egy igent mond a kávémeghívásodra...bakker máris ismerkedtél...szóval igen, szedd össze magad, a netes ismerkedés nem férfiaknak való, csak t*ketlen kisfiúknak akik a gépen kattintgatva várják a sültgalambot.

Én azt mondom, egyszerűbb a való életben ismerkedni.