Nem lehet, hogy a folyton a nők magas igényeire panaszkodó, magukat átlagosnak, értékesnek tartó férfiak csak túlértékelik magukat?

Az ilyenek pont hogy általában nagyon leértékelik magukat. Én pl. egy rakás kalap f*snak érzem magam, annak ellenére, hogy mindenkitől megkapom, hogy jól nézek ki, meg jó a kiállásom.

Aki "túlértékeli magát", tehát ténylegesen többnek érzi magát, mint amilyen, annak simán megy az ismerkedés, mert el se gondolkodik rajta 10 visszautasítás után se, hogy vele van a gond, a 11. meg összejön.

Külsőre nem hinném, küldött nekem már ilyen, magát átlagosnak tartó fiú képet, valóban átlagos volt, nem volt semmi baj a külsejével. Inkább belsőre értékelik magukat nem túl, nem is kicsit. A legtöbbjük megkeseredett, nőgyűlölő farok, akik minden bajukért a nőket hibáztatják, halálosan komolyan gondolják, hogy minden nőnek csak a 190+ magas, kigyúrt, gazdag Brad Pitt-hasonmások kellenek (nem tudom, ők barlangban élnek-e, vagy hol, de az utcán és a környezetemben én nem ezt látom, illetve a saját barátom se mondható se kigyúrtnak, se gazdagnak), és amikor mi nők le merjük írni nekik, hogy ez nem teljesen így van, akkor leírják a csodás kis üzeneteiket, amikben minket illetnek mindenféle trágár jelzővel. :D És nekünk ezeket a híres belső értékeket kellene szeretnünk. :D

A legtöbbjükre kb ez jellemző: [link]

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.