Olyan pasik akikből hiányzik a férfias, sármos kisugárzás, nem lesz barátnőjük?

Na na na. Ez a hozzá állás pocsék. Igaz 2 évvel ezelőtt én is itt sírtam, ríttam ezen az oldalon próbáltam ismerkedni és sajnáltatni magam. Voltak lányok akik megsajnáltak és felvettem velük a kapcsolatot, egyik akivel össze is jöttem volna túl messze lakott tőlem, de nem is írt már többet nekem már vagy lassan 2 éve várom hogy válaszoljon az üzenetemre, de át ez van :D

Viszont akikkel felvettem itt a kapcsolatot közülük is 3 olyan lány volt akikkel hosszú ideig dumáltam, az egyik külföldre költözött vele azért nem lettünk barátok, de a mai napig beszélünk. A másik megszakította velem a kapcsolatot mert lett barátja és mondta hogy én innentől kezdve nem kellek neki. De volt még egy akivel a mai napig beszélek, igaz mi csak haverok vagyunk de nyáron 3 napot nála töltöttem és ahhoz képest hogy egy igazi helyes kis szőke bombázó és baromi kedves csaj, igen jól eltudtunk hülyéskedni, igaz hogy barát zóna de teszek rá nekem mint haver sokkal jobban illik hozzám mint barátnő.

Persze ő volt az aki picit kikupált önbizalmat adott, javasolta hogy picit fogyjak le, váltsam le a ruhatáram apránként de a munkatársaim is sokat segítettek a jelenlegi munkahelyemen hogy merjek lépni, és legyek kezdeményező, a gátlásaimat is letudtam győzni, és egy csendes sírós pasiból aki sajnáltatta magát ez már megszűnt, igaz kellett az aki végighallgat, megért és segít, igazából ez dobott rajtam nagyon sokat, tehát sajnos jó dolog ha valaki ki tudja sírni magát csak legyen olyan ember aki végighallgatja, megérti, és megpróbál segíteni de nem azzal kell segíteni hogy felajánlja magát hogy sajnálatból összejön vele, hanem segíti őt felkaparni a padlóról és addig rugdosni a hátulról még össze nem szedi magát.

Nálam is így volt idén májusba már eléggé összevakartam magam ahhoz hogy megtegyem életem első lépését arra hogy ismerkedjek élőben is, mert eddig csak neten vagy meglévő társaságban mertem úgy hogy ők nyitottak felém először. De lényegében meg kellett barátkoznom azzal is hogy elsőre sőt másodjára sem sikerülhet, és nem szabad keseregni.

Na most ugye júliusba teljesen váratlanul láttam hogy az utcán egy lánynak a ruhája beleakadt a kerítésbe hátul a szoknya része és próbálta kiszedni finoman hogy ne sérüljön mert arra a tákolt valamire eléggé rá volt tekeredve valahogyan. Én akkor odamentem és segítettem neki, ügyesen leszedtem onnan, közbe a csaj végtelen hálás volt, én meg persze baromira zavarba, de egy igazi kis csinos kedves lány magasabb mint én, igazi kis szépség, aztán megkérdezte tőle hogy lenne-e kedve velem eltölteni egy délutánt, igaz félve kérdeztem meg, de ő igent mondott. Persze vertek már át így hogy lefújták az utolsó előtti pillanatokba meg minden. De nála nem így volt. Ott volt a megbeszélt helyen időben és látszott rajta hogy komolyan gondolja ő is a dolgot, így végül már picit megkönnyebbülve elkezdtük az ismerkedést beültünk fagyizni egy jó kis helyre, majd elmentünk egyet sétálni így estefelé, aztán ugye, meghívott engem egy kisebb házibuliba hogy ismerjem meg a barátait, elmentem, jó fejek voltak, sok új barátom lett, akkor már sínen voltam mert a lány nagyon sokat foglalkozott velem. De sajnos legörbítette a szám szélét azzal hogy elmondta nekem hogy ő nem érez többet mint barátság és tudta hogy nagyon szomorú leszek emiatt mert ugye szóba kerültek az előző kapcsolataink és én nem tudtam mit mondani, csak azt hogy sosem volt senkim bal bal csak próbáltam nem sajnáltatni magam, nehogy elijesszem őt. Ő megsajnált engem és ezért is hívott el a bulijába hogy a hamarosan érkező 3 barátnőjét is megismerjem akiknek nincs pasijuk, de ő mondta hogy van egy nagyon helyes alacsony kiscsaj aki igaz idősebb nálam 2 évvel de őt igazán megismerhetném mert szerinte hozzá illek a legjobban és ő neki is hozzám hasonló pasi kell. Ugyan akkor picit tartottam ettől de végül igaza volt mert tényleg egy aranyos csajszi, jól elvoltunk vele akkor az este, utána beszervezett nekünk egy találkozót így hármasban hogy jobban összemelegedjünk mert így az este folyamán kettesbe nem voltunk nem tudtunk úgy beszélgetni de itt is magunkra lettünk hagyva, és erősen drukkolt nekünk a lány mert tudta hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, és igaza volt mert már az első randink hatalmasan jól sikerült, akkor csókolóztam életemben először, a lány azóta már a barátnőm, hihetetlen kedves és jófej és egy igazi kis imádni való szépség. Igaz még csak alig 3 hónapja vagyunk együtt de már olyanok vagyunk akik már 2 éve együtt lennének. 2 éve sőt még tavaly se mertem álmodni arról hogy ilyen helyes barátnőm lesz, de mégis összejött és nagyon jól megvagyunk együtt :)

12-es.

Valójában nekem is ennyi kéne,bár a tiedben még a szerencse is közrejátszott elég rendesen,amiből nekem nincsen egyáltalán.De nekem is ez kéne,aki segítene,meghallgatna...:/

Csak a gond az,hogy nekem nincsen női barátom,mert általában szóba sem állnak velem,mondjuk itt az oldalon nekem is volt olyan,akivel elbeszélgettem sokáig nagyon jókat,csak sajnos mindegyik messzi lakott,és így nem tudtunk találkozni,barátkozni stb. sajnos élőben... :/

Pedig volt több is,aki nagyon aranyos lány volt,csak a távolság... :/

24/F