Miért kell ilyen dolgokat figyelembe venni, mint az anyagi körülmények, állás, végzettség?

Szép teória, de erre szokták azt mondani, hogy a szeretettel nem lehet jól lakni.

Számomra miért fontosak ezek a dolgok? Nem kritérium nálam, hogy valaki több diplomás legyen és gazdag, de hasonló kaliberű embert keresek, mint amilyen én is vagyok.

Nőként tudat alatt is gondolok arra, hogy nem én akarok lenni a családfenntartó, nem akarom, hogy az én állásomtól függjön a családunk léte, nem akarok azon izgulni már várandós kismamaként, hogy mikor mehetek végre vissza dolgozni, mert felkopik az állunk, stb.

Tehát igen, lehet hogy nagy igényeim vannak, de én nem az anyagi javaknak, papíroknak és egyebeknek tulajdonítok nagy jelentőséget, egyszerűen csak azt várom, hogy hasonló ember legyen az illető hozzám. Hasonlóan gondolkozzunk, hasonló értékekkel rendelkezzen és ehhez akarva akaratlanul is hozzátartoznak a javak.

Azért nem mindegy, mert azért az ember közérzetét meghatározzák milyenek az anyagi körülményei (mindig a legolcsóbb parizert kell megvennie a közértben, vagy tud válogatni?), illetve szereti-e az állását? Örömmel megy be dolgozni, vagy szidja az egész világot, hogy 12 óráznia kell valami gyárban.

Ha az ember nem születik gazdag családba, akkor is meg lehet az igénye, hogy képezze magát, kedvére valóbb állást találjon és stabil jövőt építsen leendő családjának. Tehát valahol logikus, hogy az embernek imponál, ha a párja többet, jobbat akar, mintha hátradől, hogy a pénz egy értéktelen papír, de én szeretlek, tisztellek. Persze lehet hasonló gondolkodású párt találni és élni boldogságban, de szerintem az nem lehet elvárás, hogy "milyen hülye, akinek ez is számít".

Pedig a hétköznapokban, a kapcsolat működtetésében nagyon nagy jelentősége van ezeknek...

Ha én valamihez hozzászoktam, akkor a párkapcsolatban is hasonló szintet szeretnék, például közös programok vonatkozásában. Eltérő körülményekkel pedig eltérő igényeink lesznek... Pl. nyaralni sokféleképpen lehet, a sátorozástól a luxusszállodáig, és aki már hozzászokott valamelyikhez, nem fog tudni könnyedén változtatni rajta...

Vagy a szellemiek... Nem tudnék olyannal lenni, akinek a tévé az egyetlen szórakozás, mert színházba, kiállításokra, koncertekre, ismeretterjesztő előadásokra szeretek járni. Ez nyilván nem diplomafüggő, de én még nem találkoztam olyan melóssal, aki erre vágyott volna... Történetesen, amikor azt mondtam, színház, ő musicalre gondolt, ez volt a "maximum", amit beengedett a világába, miközben én a kortárs drámákat szeretem...

Annak hosszú távon semmi értelme, hogy valamelyik fél szenvedjen a közös programoktól...

Szóval én eddig még a hasonló érdeklődésű és anyagi helyzetű társakkal éreztem jól magam.

Én pedig nem értem az olyanokat mint te, miért baj neked, ha valakinek fontos, hogy milyen állása van, hogy stabilan meg tud-e állni anyagilag egyedül? Ettől én még nem hülyézlek le. Ez mellett természetesen ugyanúgy feltétel az is, hogy nem hazudik, iszik, agresszív stb.

Nézd a másik szemszögből, lehet az illető nem eltartani való nőt/férfit keres, hanem társat, lehet bolondra tanulta magát azért, hogy jó állása legyen, lehet hülyére hajtja magát, hogy ne függjön senkitől anyagilag, akkor érthető, hogy olyan társat keres aki ugyanazon az elven működik mint ő.

Én nő vagyok és míg párt kerestem igenis szempont volt, hogy ugyanolyan szinten legyen mint én, ha tanulásilag, ha "állásilag", ha felfogásilag. Ettől én még nem nézek ke senkit, mindenki úgy intézi a dolgait, ahogy akarja, s azzal köti össze az életét akivel akarja.

Vagyunk páran akik szeretünk pénzt csinálni, én 2 munkahelyen, heti 5 nap dolgozok reggeltől estig ezért, akkor miért ne várhatnám el, hogy a társam is megállja a helyét?

Az ambíció, a törekvés a jobb helyzetért a lényeg, nem maga a pénz, akármikor elveszítheti akárki az állását, én is, ő is, de ha mindkettőnkben megvan a hajtás hamarabb kilábalunk a nehézségekből.