Szerencsés lehetek hogy nőnek születtem ismerkedés terén?

Nem. Te szerencsés nő vagy (vagy nem is nő vagy). Csak attól senki nem lesz szerencsés, hogy nő.

Én egy darab levelet nem kapok senkitől, kivéve, ha ide kiírom, hogy egyedülálló nő vagyok, de ez nem nekem, csak a kapcsolati státuszomnak és a nememnek szól. Személytelen az egész... Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor hívtak randira, amikre csak azért mentem el, mert nekem ez jutott, nem volt más soha, de egyébként nem is igazán tetszettek ezek a srácok. Pedig jó alakom van, jól, igényesen öltözködöm, mégis sokszor kételkedem benne, hogy egyáltalán lesz majd társam. Nem hogy az igazi lesz mellettem, nem olyan, akit szeretek, hanem csak egyáltalán valaki.

Ebben igen, minden másban nem.

Kevesebb fizetés, elnyomás, lenézés, nem egyenrangú partnernek kezelés, menstruáció, ha elhagy a pasi aki felcsinált akkor nevelheted egyedül a gyerekét.

Inkább az ismerkedésről mondok le. A nélkül megvagyok, a többibe bele is őrülnék!

Én azt látom a környezetemben hogy a nőknek sokkal nagyobb esélyük van maguknak párt találni mint a férfiaknak, sőt még válogathatnak is. Férfiak közül meg sokaknak szinte vét kell izzadniuk azért hogy legalább azt elérjék hogy a nő szoba tudjon velük állni. Nem egy olyan férfi ismerősöm van aki nem talált nőt magának még. Sőt két olyan 30 évest is ismerek akik sosem voltak házasok, és bár volt kapcsolatuk régen de jelenleg nincs, és nem is érnek el nagy sikereket.

Én 23 éves vagyok és soha nem volt még barátnőm. Igaz voltak testi adottságaim, túlsúlyos voltam, meg igénytelen, öltözködésem katasztrófa volt, bár voltak olyan lányok akik bírtak engem de csak mint barát. Az önbizalmam sokan a mélyre nyomták és ugye nagy nehezen lefogyta vagy 30 kilót és ezzel jobban nézek ki, sokan mondják ezt de ismerkedésnél még mindig semmi eredmény. Próbálkozok de sokan inkább rám se néznek akiknél meg megvan a szemkontaktus meg akár tényleg beszélnünk kell pár szót mert olyan szitu van pl üzletbe vagy valami hasonló helyen sokan igen csak flegmán állnak hozzám mint másokhoz meg ellenkezőleg. Sok ismerősöm nem értik miért van ez. Két 40 éves nővel dolgozom együtt egy területen és ők sem értik hogy sokan miért állnak így hozzám, főleg a korombeliek. De azt viszont sokan én is észrevettük hogy az idősebbek a harmincon túliak viszont pozitívan állnak hozzám de közülük sokan vagy házasok, vagy hosszú párkapcsolatban vannak már, vagy családos anyukák. Velük is jól eltudok lenni de ők is inkább csak barátkoznak meg azért ismerkednek mert el kell nekik pár ügyes férfi kéz a háznál, és nem csak én jártam ott náluk kisebb dolgokat javítani és más udvarlóik is voltak 25-40 évesek is és mint kiderült ezek közt kedvére válogathatott a hölgyemény aki a szép boci szemeivel bárkit levesz a lábáról. Ez aljas dolog sajnos, én már nem veszem be ezt a sok süket dumát, de sok esetben a nőknek tényleg jóval egyszerűbb, persze van akik csak az idiótákat fogják ki, őet sajnálom is emiatt, de amiatt nem hogy sokan de tisztelet a kivételnek, mégis más idiótát akarnak maguknak aki szintén láthatóan kihasználja csak őket.

Nem vagyok nőgyűlölő meg semmi ilyen, de mégis sokszor bánt a dolog hogy nulla esélyt adnak nekem, Vannak olyanok akik udvariasságból kedvesek hozzám de így is hatalmasat csalódtam nem olyan régen is hogy egy csaj előadta magát meg baromi jól elvoltunk egy teljes délutánt együtt töltöttünk majd előkerült egy srác ismerőse és onnantól kezdve én nem is létezem számára.

Én egy darab egyedülálló férfit sem ismerek e korosztályomban (harmincasok) se a volt osztálytársaim közül, se a baráti körömben, sehol. Még a dagi fiúnak is lett párja és olyan édesek az asszonnyal (aki még csak nem is túlsúlyos).

Egyedülálló nőt viszont többet is. Olyat is aki már a harmincas évei végére kétségbeesett, hogy nem lesz gyereke, de így is csak olyat talált akivel "jól elvannak" de nem lángol a szerelem , nincs igazi kölcsönös harmónia. Egyik sem nagy igényű nő, és mindegyik csinos.

Nekem is irtó nehéz volt rendes férfit találni akivel szerelmesek is leszünk egymásba, 25 éves koromig nem is sikerült és külföldre kellett menni, hogy találkozzunk. Az ő szemében istennő voltam, a magyar pasiknak csak egy átlagos (vagy azalatti? )lányka.

Sok évet leéltünk együtt, nemrég elváltunk. De nem bántam meg egyetlen percét sem és azóta sem találok olyat aki a nyomába érhetne, pedig messze nem volt tökéletes....